Én sem értem...

Tudjuk, hogy a szankciókat az Európai Unió vezette be, s erre helyezném a hangsúlyt. Az az EU, amelynek nem alattvalói, hanem szavazati jogú, esetenként vétójoggal rendelkező tagjai vagyunk. Na már most: ha az unió bármely szerve rendelte el a szankciókat, abban Szlovákiának képviselője van. Szlovákia nem parancsba kapta a szankciókat, hanem elfogadásuk aktív részese volt. Ha nem értett egyet velük, akkor arra a megfelelő fórumon kellett (volna) felhívnia a figyelmet. Ha ezt a szlovák képviselet vagy maga a kormányfő megtette, vajon miért nem tájékoztatja erről a lakosságot? Pl. közölné, milyen volt a szlovák álláspont, milyen érvekkel mentünk a tárgyalásokra, mik voltak az ellenérvek, milyen kompromisszum született. Merthogy az unióban általában kompromiszszumos, sok esetben konszenzuális – mindenki beleegyezését feltételező – döntéshozatali mechanizmus működik.

Ha a szlovák álláspontra voltak ellenérvek, talán érdekelné a lakosságot, milyenek. Lehet, hogy a polgárok láthatnák, meggyőző érveket sorakoztattak föl olyanok, akik nem osztották Pozsony véleményét. Lehet, hogy látnák, rosszak voltak az érvek, de pl. erőből érveltek gazdagabb és nagyobb országok, ez is komoly tapasztalat lehetne. Kiderülhetne pl. az is, hogy a szlovák érvek voltak rosszak, nem eléggé alátámasztottak, s kiderülhetne, azokat ki és milyen intézményben készítette elő, mennyire használható az intézmény vagy hivatal a továbbiakban. S végül: kiderülne, mik is az érvek? Mennyivel fázunk rá, és mennyire fáznánk rá, ha nem lennének szankciók. Vagy esetleg miért lenne jobb az, ha az unió nem ártaná magát bele Oroszország hatalmi játékaiba. Talán kiderülne, hogy Brüsszel látja rosszul és Pozsony jól, hiszen Pozsonynak azért csak van némi tapasztalata Moszkvával. De az is kiderülhetne, hogy az orosz megszállást soha nem tapasztalt országok látják reálisabban Moszkva szerepét az ukrán konfliktusban.

Mindez nem derülhet ki akkor, ha a kormányfő ünnepi beszédben elítéli annak az uniónak a szankcióit, amelynek Európai Tanácsában ő maga ül és szavaz. Az előzőleg taglaltakra elsősorban azért volna szükség, hogy tisztázzuk, valóban olyan politikai és gazdasági közösség-e még az unió, amely a moszkvaival éppen ellentétes politikai kultúrát és gazdasági rendszert preferál. S ha olyan maradt, akkor vajon mi miért mondjuk, hogy ez rossz, ha tíz éve még azt ünnepeltük, hogy a nyugati világ teljes jogú részévé váltunk. Ha pedig nem maradt olyan, akkor kiderülne, mit keresünk még ott.

Tehát nem értem. Nem értem, mit mond a kormányfő. Bármely olvasóval azonos módon nekem is van véleményem Moszkváról, Kijevről és a szankciókról. Az általam (is) választott politikai képviselettől eltérően viszont nem szavazok ezekben a kérdésekben és nem alakítom közvetlenül az unió politikáját. A miniszterelnök igen. Ezért akarom érteni, amit mond. Pontosabban: elvárom, hogy érthetően mondja el. Ez a minimum, amit a kormányfőtől elvárhatunk.