Ember vs. mesterséges intelligencia

Néhányan talán még emlékeznek 1997-re. Valamikor a múlt évezredben, amikor a legnagyobb újdonság a DVD volt, a nyomtatott folyóiratok pedig rekordeladásokat produkáltak a botrányoknak és Diana hercegnő későbbi tragikus halálának köszönhetően, történelmi mérkőzést játszott az akkori sakkvilágbajnok Garri Kaszparov és Deep Blue, a számítógép. Hogy jobban megértsük a kontextust: Kaszparov akkoriban némileg egy új korszakot jelképezett. A zsenialitása révén legyőzte moszkvai társai kedvencét, Anatolij Karpovot a világbajnoki címért folytatott legendás párharcokban az 1980-as években, és úgy tűnt, hogy előrevetíti a Szovjetunió korai vereségét egy kissé más küzdelemben – a hidegháborúban.

A bakui születésű játékos aztán az 1990-es években félelmetesen uralkodott a sakkvilág felett. Még a Deep Blue elleni meccs is inkább kereskedelmi jellegű volt, az egyhangúság megtörésére, a pénzszerzésre és a játék népszerűsítésére tett erőfeszítésnek tűnt. De jött egy kisebb sokk. A döntő játszmában a Deep Blue egy látványos huszáráldozatnak köszönhetően nyert, hatjátszmás összesített győzelmet ünnepelve.

Ez volt a mesterséges intelligencia egyik első győzelme ember felett, és nem is akármilyen ember felett! A dzsinn kiszabadult a palackból. Az ezt követő években a sakknak számos szabálymódosításon kellett átesnie, megváltozott a képzési folyamat, megváltozott a játék általános megítélése, és a saját eszükre hagyatkozó sakkozóknak ma már esélyük sincs a nagy dobásra. De a sakk nem tűnt el, noha sokan ettől féltek. A játék ma talán még népszerűbb. A régi időkben például egy sakkmérkőzés élő közvetítése a laikusok számára kellemetlen volt, sokszor esélyük sem volt megérteni. Manapság már bárkit képesek gyorsan bevezetni a problémába, megmutatják a legjobb lépéseket, a lehetséges variációkat. És hirtelen minden érdekesebbé válik.

Természetesen a számítógépek segítségével történő csalás vádja is felmerül, még a legmagasabb, azaz nagymesteri szinten is. Ám az is kérdéses, hogy ebből mennyi köszönhető a technológiának és mennyi az emberi természetnek.

Most, hogy a mesterséges intelligencia más területeken – az adminisztratív feladatoktól a művészetekig – kezdi legyőzni az embert, a sakkanalógia sokat elárulhat. Jelenleg főleg az üzleti érdekeken és az MI marketingjén van a hangsúly, ám végső soron a fejlesztéseknek mélyebb hatása lesz a társadalom egészére. De ez korántsem tragikus, semmiképpen sem becsülném alá az új körülményekhez való alkalmazkodási képességünket. Ha nem esünk áldozatul saját gyengeségeinknek, akkor közösen kell elsajátítanunk a mesterséges intelligenciát! Még akkor is, ha elég sok embernek árthat is a technológiai fejlődés.

Felmerül egy másik, közvetlenebb filozófiai kérdés is: biológiai fajként vajon fel vagyunk-e készülve ezekre a változásokra? Az ipari forradalom óta a fejlett országokban fokozatosan felhagyunk a fizikai munkával; az internet megjelenése óta már olyan sok információt sem kell a fejünkben tartanunk. Ez megnyilvánul például a civilizációs betegségekben és a felszínességre való hajlamban. El sem akarom képzelni, mi lesz, ha a gépek elkezdenek helyettünk gondolkodni...

A szerző a Plus 7 dní főszerkesztő-helyettese