Elveszett illúziók

Hamis illúziókkal párosuló biztonságérzet jellemzi a közép-kelet-európai országokat a terrorfenyegetettséget tekintve. Ezt a hivatalos kormányközlemények mellett a szakértők által megfogalmazott féligazságok is táplálják. Neves magyar meg szlovák biztonságpolitikai elemzők helyesen mutattak rá: a mai iszlám terrorizmus számára az akciók megtervezése során rendkívül fontos szempont a médialefedettség, az, ha a szörnyűségekről a televíziók szinte élőben közvetítenek, hiszen az ártatlan civil lakosság legyilkolásával egyik alapvető céljuk a pánikkeltés, a megfélemlítés. Ami helytelen, az a következtetés: Budapest vagy Pozsony éppen a sajtóvisszhang hiánya miatt nem elsődleges célpont. A félreértések elkerülése végett: tényleg nem az, de más okok miatt. A Bali szigetén történt merénylet vagy a decemberi cunami példája igazolja, ha válsághelyzet van, a nemzetközi sajtó a világ legeldugottabb helyeit is órák alatt meg tudja szállni, a mentőegységeknél is gyorsabban. Isten ne adja: pontosan ez történne Budapesttel vagy Pozsonnyal, ráadásul könnyebb a hozzáférhetőségük is, mint Balinak vagy az indonéziai Acehnek. Szerencsére ennek tényleg nem nagy a valószínűsége – bár teljesen sosem zárható ki. Viszonylagos „védettségünk” oka az, ami Madrid után csak körvonalazódott, de London után egyre markánsabban látszik: az elkövetők helybéliek, második vagy harmadik generációs muszlim bevándorlók. És amikor a nemzetközi politikában az al-Kaida – most már nem mint egységes szervezet – nevével fémjelzett muzulmán terrorizmusról beszélünk, itt az ideje bevezetni az európai muzulmán terrorizmus fogalmát, bármennyire ágáljon ellene a liberalizmussal átitatott európai észjárás az emberi jogi szervezetekkel meg a muszlim hittudósokkal karöltve. Tehát bejött a legveszélyesebb változat: a merényletsorozatot brit állampolgárok követték el, akik brit útlevéllel szabadon utazhatnak a világ bármely országába, az unión belül pedig útlevél nélkül közlekedhetnek. Nálunk jelentős létszámú muszlim közösségek nem élnek. A „hagyományos” európai terrorszervezetek, mint az IRA vagy az ETA, egyre kevesebb terrorakciót követnek el, és jellemzően előre figyelmeztetik a hatóságokat, hogy a lehető legkevesebb legyen a civil áldozat. Persze ez nem ad nekik felmentést, de tény. Viszont Madridban és Londonban a muszlim terroristák célja éppen az volt, hogy a legtöbb polgári személy pusztuljon el. Amit a nevén kell nevezni: fasizmus. Ha elismerjük, hogy Európában vannak veszélyes újfasiszta áramlatok, akkor rá kell mutatni: itt egy még veszélyesebb jelenséggel állunk szemben. Kezelni Európa még nem tudja. Lehet frázisokat hangoztatni a beilleszkedési gondokról, gazdasági-szociális okokról. Ezekkel lehet magyarázni a bűnözés növekedését az érintett társadalmi csoportoknál, de nem a terrorizmust. Ennek mélyebb okai vannak. Londonban évtizedeken át, minden korlátozás nélkül működhettek a legradikálisabb iszlám eszméket valló csoportok, s most eljött a korlátlan európai szabadság böjtje. A brit életformát elutasító brit (spanyol, francia, német stb.) muzulmán fiatal nem abban látja a megoldást, hogy visszamegy az övéi közé, hanem abban, hogy minden eszközzel megpróbálja a maga értékrendjéhez igazítani a brit társadalmat. Ez nem túlzás, ezeket az agresszív eszméket szabadon hirdették-hirdetik az európai mecsetekben, csak szeptember 11-e után kezdtek erőteljesebben fellépni ellenük. Nem elég erőteljesen.