Vélemény

Előre hátra!

A múltba való visszavágyódás Nyugat-Európában egy megélt polgári világ iránti nosztalgiát jelent; nálunk jobb híján középkor-kultuszt.
Kollai István

2018. szeptember 24. 10:36

Miért menekülünk a múlt idealizált világaiba a jövő firtatása helyett? Miért erősebb a nosztalgia a jövő kutatásánál? Ezeket a kérdéseket kutatja Zygmunt Bauman Retrotópia című könyve. A szociológus szerint a modern világ minden bizonytalansága és durvasága eltántorít minket attól, hogy szívesen foglalkozzunk azzal, mi vár ránk. Zavarosnak érezzük a mát, gyorsan változik körülöttünk minden. Ezért nehezen tudunk arról gondolkodni, mi lesz holnapután vagy száz év múlva. Ellenben elég erős kép él bennünk a korábbi korokról, köszönhetően például a történelemoktatásnak.

A korábbi évtizedekre vagy akár évszázadokra jellemző jövőorientált gondolkodást így tehát felváltotta lassan a múlt újrafelfedezése, valahai világok idealizált kontúrjainak felfestése – mondja Bauman. Utópiák helyett retrotópiákat gyártunk.

Ebből a megközelítésből egy nagy, globális tendencia része az, amit ma például a magyar közbeszédben is tapasztalunk, ahol se szeri, se száma a modernizáció előtti világ iránti nosztalgikus megjegyzéseknek, a tömegtársadalomhoz vezető felvilágosodással szembeni kritikának. Mégis, van egy nagy különbség a hazai és a nyugati nosztalgiák között: utóbbiak főként egy letűnt polgári világ iránt lelkesednek, egy polgári világot sírnak vissza. A társadalmi nyilvánosság eltorzulásáról könyvet író Jürgen Habermas például a polgári szalonok belső nyilvánosságának atmoszféráját idealizálja, ahol a vita konstruktív volt, egyáltalában: vita volt, nem pedig a tömegek manipulációjáról vagy kényszeredett meggyőzéséről szólt a közbeszéd.

De ez a világ a Lajtán innen nem nagyon létezett sosem. Az Osztrák–Magyar Monarchia rövid évtizedei alatt csillant meg valami a polgári mentalitásból, vagy a két világháború között; de ezek a polgári mikrokozmoszok is csak egy úri, rendies dominancia mellett fejlődhettek. Nem győztes polgári forradalmak hozták létre ezeket, hanem kiegyezések, ezért a polgári világ alkupozíciói gyengék maradtak. Márai vagy Bartók is bárók, grófok és vitézek árnyékában alkothatott.

Magyarán itt, Közép-Európában nagyjából egy feudális világból estünk át rögtön a modern tömegtársadalmakba. Így aztán a modernizáció-kritika nem egy valahai polgári viselkedésnek ad újra táptalajt, hanem visszahátrálást jelent a középkorba.

Különösen amikor a politika megszólalásai erre rájátszanak. A politikusok látják, hogy a középkorról jobban tudnak beszélni az embereknek, mint arról, hogy mi lesz négy év múlva. Nemzetállamok lesznek, vagy föderáció – ki tudja? Egyáltalán ki tudja már, mit jelentenek ezek a folyton változó fogalmak? Inkább megvédjük magunkat, mint Hunyadi János tette. Összefogunk a szomszédokkal, mint Károly Róbert tette. És főleg, munkát adunk mindenkinek, mint azt a korabeli urak tették – hiszen ki lustálkodott a középkorban? Kinek nem jutott egy szabad kapanyél?

A középkor elképzelhető, még ha nem is úgy nézett ki, ahogy a fejünkben él. A rend iránti jogos és természetes vágy így lassan és alattomosan egy rendies világ iránti nosztalgiává alakulhat.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk

GALÉRIA: Döntetlenezett a DAC a nagymihályiak ellen

Törékeny lelkű tinik az összeomlás szélén

Illegális bevándorlókat fogtak Párkányban

Videón, ahogy két kamion frontálisan ütközik Kecskemétnél

Négyezer embert kellett kitelepíteni Gran Canarián az erdőtűz miatt

Meggyilkoltak egy 38 éves nőt Rimaszombatban, a feltételezett elkövető is meghalt

Legfrissebb galériák
Olvasta már?