Elkapkodott eu(ró)fória

Végre megtörtént a csoda. A csoda, amit a pénzpiaci kereskedők és elemzők hetek óta vártak, és amire az euró bevezetésére készülő országok esetében még nem volt példa: az euró előszobájának tekintett ERM II-es árfolyamrendszerben a szlovák korona központi paritását az Európai Központi Bank már másodszor módosította. A paritást a korábbi 35,442 korona/euró szintről 30,126 korona/euróra csökkentették. A korona árfolyama a lejjebb csúsztatott új lebegtetési sáv közepéhez képest mindkét irányban 15 százalékkal mozdulhat el, vagyis legfeljebb 25,60 korona/euró szintre erősödhet és maximum 34,64 korona/euróig gyengülhet. Mivel a szlovák korona átváltási árfolyamát az uniós pénzügyminiszterek június eleji találkozóján teszik közzé, fizetőeszközünket valószínűleg a most megállapított központi paritáshoz közeli szinten váltják át jövő januárban. A központi paritás markáns csökkentése jó hír a kormány számára is, hiszen Robert Fico már hetek óta azt hangoztatja, hogy az euró átváltásánál számára a lakosság érdekei a meghatározóak, márpedig szerinte számunkra az a legjobb, ha minél több eurót kapunk a koronánkért. Egyszerű, érthető, és főként a kormányfő népszerűségét jelentősen növelő üzenet.

Az elsősorban a nyugati bankok spekulációs felvásárlásai miatt szárnyaló koronaárfolyamot övező eufóriás hangulatban azonban sokan hajlamosak megfeledkezni a régi bölcsességről, hogy minden éremnek két oldala van. Míg a lakosság számára az olcsóbb euró olcsóbb külföldi termékeket és olcsóbb nyaralást jelent, a főként exportra termelő hazai cégeknek egyre nagyobb veszteségeket. Termékeikért ugyanis külföldön euróval vagy dollárral fizetnek, amiért itthon egyre kevesebb koronát kapnak, a nyereségkiesés így még a kisebb cégeknél is milliós nagyságrendekben mérhető. Baloldali optikán keresztül nézve persze nyugodtan kijelenthetnénk, bennünket, egyszerű alkalmazottakat ez egyáltalán nem érint, sőt ha kicsit kárörvendők lennénk, akár örülhetnénk is annak, hogy végre a „piszkos kapitalistákra” is rájár a rúd. Nem szabadna azonban megfeledkeznünk arról, hogy bármilyen rosszul megy is egy cégnek, az ostor a legnagyobbat mindig az alkalmazottakon csattan. A korona gyors erősödése miatti kiesésekre a cégek minden bizonnyal a költségek csökkentésével válaszolnak, és ennek az egyik legegyszerűbb módja az alkalmazottak egy részének elbocsátása vagy a bérek csökkentése. Ha legközelebb Robert Fico erős koronáról szóló örömódáit hallgatjuk, érdemes gondolnunk ez utóbbiakra is.