Elhunyt Hidegkuti Nándor

Hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt az Aranycsapat legendás középcsatára, Hidegkuti Nándor. A magyar futball egykori sikercsapatából így már csak Puskás Ferenc, Buzánszky Jenő és Grosics Gyula él. Hidegkuti 80 esztendős volt.

Hidegkuti Nándor 1922. március 3-án született Budapesten. Bár az MTK játékosaként vált híressé, nem a Hungária körúton kezdett el futballozni. Tizenkét évesen az Újlak FC-nél ismerkedett meg a játék alapjaival, majd hat év elteltével, már majdnem kiforrott labdarúgóként átigazolt egy másik budai csapatba, a Gázművekbe. Ám Hidegkuti az élvonalba vágyott, ezért engedett egy ugyancsak budai klub csábításának, és 1943-ban az akkor az NB1-ben szereplő Elektromos tagja lett. Itt mindössze két évet töltött, és a hőn áhított bemutatkozásra csak a 1945-ben, a Herminamező színeiben került sor.

Hidegkuti góljaival egymaga repítette a HAC-ot, és már nem sokáig kellett várnia egy igazi nagy egyesület hívó szavára. Egy év után már az MTK játékosa lett, később ez lett az igazi otthona, ahol mindig szerették, megbecsülték. A patinás kék-fehér gárdánál érte el legnagyobb sikereit: három bajnoki címet (’51, ’53, ’58), egy kupagyőzelmet (’52) és a kor legnevesebb nemzetközi kupáját, a Közép-Európa Kupát is begyűjtötte (’55).

Remek teljesítményére és góljaira a válogatottnál is felfigyeltek. A nemzeti tizenegyben 1945-ben mutatkozott be, és 1958-ig 68-szor öltötte magára az együttes meggypiros mezét. Részt vett és két gólt lőtt a magyar labdarúgás legnevezetesebb találkozóján, az Évszázad mérkőzésén. A Sebes Gusztáv vezette válogatott 1953. november 25-én az addig veretlen Angliát győzte le otthonában, a Wembley-stadionban 6:3-ra.

Pályafutásának befejezése után már edzőként dolgozott, és kedvenc csapatának kispadjára már le is ülhetett. Az MTK-nál egy évet dolgozott, majd Olaszországba a Fiorentinához került, ahol kétéves tevékenysége alatt egy KEK-győzelemre is szert tett. Firenze után Mantovába került, ám a magyar sporthatóság felszólítására 1963-ban haza kellett térnie. A Győri ETO rögtön le is csapott rá, és a munkát bajnoki siker is koronázta. Rövid ideig edzősködött Tatabányán, majd a Bp. Spartacusnál is. De a külföld sem feledkezett meg róla, a lengyel másodosztályú Stal Rzeszow kereste meg és invitálta ki. Az alig egyéves kitérő után az Egert edzette, majd karrierjének egyik legkedvesebb története kezdődött 1973-ban.

Ekkor került ki az arab világba, az egyiptomi Nationalhoz – itt bajnoki címek és kupagyőzelmek kísérték útját. 1983-ban egy másik arab gárdához, a dubai Al-Ahlihoz szerződött, de 1985-ben végleg hazatért.

Tüdőbetegségével már ekkor is küszködött, így többé aktív szerepet már nem töltött be a magyar futballban. Ünnepségeken, találkozókon népszerűsítette a labdarúgást. Azonban Egyiptomban nem feledkeztek meg róla, és az El-Ittihad hívta, hogy tanácsaival segítse a klub szakmai munkáját. Az 1996/97-es szezont Alexandriában dolgozta végig, majd utána végérvényesen hazaköltözött.

Betegsége egyre inkább leküzdhetetlen volt, rendszeres kórházi kezelésre szorult, orvosai csak felügyelet mellett engedték el. Az elmúlt egy hónap során már ki em mozdult a János Kórházból, és ott is érte a halál.