Élet a halál után?

Mese, vagy valóság? Képek, melyeket a haldokló agy produkál, vagy létező, megélhető tapasztalat? A halálközeli élmények megosztják a tudóstársadalmat, és az emberi társadalmat, hiszen nem másról szólnak, mint az ember halhatatlan lelkének létezéséről. A bizonytalanságnak véget vethet egy újonnan indult kutatás, amelyben a halálközeli élmények egy egészen speciális válfaját, a testen kívüli élményt kísérlik meg tetten érni a kutatók.

Peter Fenwick, az Institute of Psychiatry (London) munkatársa, a Lancet magazinban jelentette meg tervét, ami máris felzúdulást váltott ki a brit orvostársadalomban. Fenwick ugyanis csöveket akar felállítani 25 brit kórház kórtermeiben, a csövekre pedig két-két, minden kórteremben különböző, véletlenül kiválasztott számok variációit festenék, olyan szögben, hogy azok csak a szoba plafonjáról legyenek láthatóak. A különös kísérlet azért hozhat eredményt, mert viszonylag meggyőzően bizonyítaná a halálközeli élmények valószínűségét.

Fenwick és csoportja azért választotta ezt a különös megoldást, mert a halálközeli élmények leírásainak mintegy 18%-ánál olvasható, hogy a páciens a saját teste felett lebeg, és figyelemmel követi az újjáélesztésére tett kísérleteket. Ezekben a leírásokban a páciensek pontosan vissza tudják adni az események menetét, az orvosok szavait, ruháját. Egy konkrétan dokumentált esetben egy 44 éves férfi, aki egy parkban összeesett, és már a klinikai halál állapotában érkezett a kórházba, meg tudta mondani, hogy melyik nővér, melyik fiókba rakta a műfogsorát, holott akkor már több, mint negyedórája nem mutatott idegi aktivitást.

A halál beálltával és a szívműködés leállásával az agyban 11 másodpercig még tapasztalható elektromos aktivitás, ami arra utal, hogy a páciens még képes lehet álmodni. Ezzel, illetve a halál beálltakor felszabaduló vegyi anyagok hallucinogén hatásával magyarázzák az olyan halálközeli élményeket, amelyekben a beteg egy alagutat lát a végén fénnyel, valamint olyan ismerősökkel, rokonokkal, barátokkal beszélget - akik már odaát vannak. Az orvostudományban jelenleg elfogadott álláspont szerint ezek az élmények azért hasonlítanak egymásra, mivel a halálközeli élmények ismerete széles körben elterjedt az emberekben, és ezért egyfajta kollektív álomként élik meg. Ez a magyarázat több helyen is sántít Fenwick szerint, egyrészt a halálközeli élmények egy részénél azaz a testenkívüli élményeknél a páciens olyan részleteket is leír, amelyekről nem lehet tudomása, másrészt mikor az idegi aktivitás megszűnik az agyban, a betegnek "elvileg” nem lehetne semmilyen "élménye”.

Fenvick szerint; "Ha csak száz leírásunk van, ahol a csövekre festett számokat pontosan tudják idézni a páciensek, akkor már bizonyítottuk, hogy a testen kívüli élménynek nincs köze az idegi aktivitáshoz, vagyis valami más, valami több történik "odakint”. Az agy olyan mint a tévékészülék, ha nincs bekapcsolva, attól még van adás”.