Éjjel-nappal Érsekkéty

Szürreális és groteszk az esetről készült videósorozat, mely nemcsak a szlovákiai, hanem a magyaroszági sajtón is végigszaladt. Molnár Péter akkor sem tehetett volna szert nagyobb ismertségre, ha elvállal egy szerepet az Éjjel-nappal Budapestben. A felvételen a polgármester egy szót sem szól, csak halál nyugodt arccal üti be egymás után az üvegtáblákat az ajtókon. Nem magyaráz, nem kiabál, egyszerre félelmetes és börleszkbe illő, ahogy némán csépeli, rángatja az ajtókat, ám nem jut be rajtuk. Az is helyzetidegen, hogy az ovi „megvédésére” érkezett emberek körülötte voltaképpen némán állnak, senki sem próbálja le- vagy visszafogni, csak néhányan próbálnak erőtlenül a lelkére beszélni. Csak a törő üveg csörömpöl baljósan, a falon szomorúan árválkodik egy tabló: „Búcsúzunk 2007” – ez van írva a sárga napraforgókra. Tarr Béla sírva kéri a receptet.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"282138","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

És akármilyen szomorú ezt így kimondani, ez az egész nem csak egy kis falu kis problémája valahol a sztyeppe közepén, ahová a Jóisten is csak százévente egyszer néz egy röpke pillanatra. Ez valahol a szlovákiai magyar közösség jelenlegi állapotának lenyomata. Rengeteg nagyon jellemző dolog láncolata miatt van ez így.

Egyrészt az ügy már 2015-ben bekerült a sajtóba, azóta folyik a vita arról, hogy a kétyi református iskola és óvoda református vagy községi fenntartású legyen-e. Ami úgy tűnt, hogy csak szálka a falu talpában, az mostanra már egy gennyedő seb, mert két évig nem sikerült dűlőre jutni az ügyben. Másrészt villámgyorsan megjelent a politikai dimenzió az ügyben – ami minálunk már akkor is megjelenik, ha az ember kebabot rendel egy gyorsétteremben, vagy lehajol bekötni a cipőjét. Bár annak idején az MKP, a Híd és a református egyház is megpróbált Molnár Péter lelkére beszélni, a polgármester elhajtott mindenkit melegebb éghajlatra. Most pedig, amikor ilyen látványos performanszba torkollott az eset, a politikai pártok hátországa a következőket csinálta: az MKP-közeli sajtó nem felejtette el megjegyezni, hogy az elvileg független polgármestert a Híd támogatásával választották meg, az MKP és a Híd ifjúsági szervezeteinek prominens tagjai a Facebookon percek alatt személyeskedő vitában kaptak össze azon, hogy a polgármester vagy ellenlábasai oldalán van-e az igazság. Tették mindezt úgy, mintha csecsemőkoruk óta a kétyi udvarokon majszolták volna a vajas-lekváros kenyeret, pedig dehogy. Harmadrészt ismét felmerült, hogy bár minden fórumon hangoztatják az illetékesek, hogy politikai szinten az oktatás sorskérdéseiben mindenki egyetért a fő irányvonalakban, azért csak sorozatban egymás után jönnek a sötétebbnél sötétebb hátterű, pletykákkal és féligazságokkal tűzdelt ügyek, melyek mind arra utalnak, hogy hiába a szép szavak, a provinciális hozzáállás, és a hatalmi játékok fogaskerekei közt szépen lassan felőrlődik a szlovákiai magyar kisebbség. Ilyen volt nemrég a gútai iskolák ügye, ilyen most Érsekkéty.

S megint ott tartunk, hogy nem tudjuk, ki a hibás, de mindig a másik. Hogy nem tudunk emberek módjára tárgyalni a dolgainkról. Aztán meg csodálkozunk, amikor a gyengébb idegzetűek érvek híján előkapják a pajszert...