Együtt, nem egymás mellett

A KOZ meg a Szolidaritási és Fejlesztési Tanácsban Fico miniszterelnök „koalíciós partnere”. A tiltakozás oka talán csak annyi, hogy a KOZ-ba tömörülő pedagógus-szakszervezet – az Új Iskolai Szakszervezetek (NŠO) megalakulásával – konkurenciát kapott. Vagyis most már versenyezniük kell a tagok kegyeiért.

Akármi volt is az indíték, nem a tanítók a foglalkoztatottak egyetlen csoportja, mely a napokban utcára óhajt vonulni. A hírtévé közlése szerint a jövő héten elsőként az állami és közalkalmazottak fognak tüntetni a munkaügyi minisztérium előtt – az alacsony bérük és a rossz munkakörülmények miatt. Az egészségügyi ápolók továbbra is elégedetlenek, miként az orvosok is. S végül – szakmától függetlenül – holnap a fővárosban ismét rendeznek egy Gorilla-ellenes nagygyűlést.

Hogy az egyes ágazatok tiltakozó fellépései egyúttal az emberek közügyek iránti érdeklődésének növekedésével is járnak-e, azt egyelőre nehéz volna megmondani. Tény, hogy külön-külön mindegyik csak részsikert eredményezhet – és más foglalkozások kárára. Az államigazgatás hatékonyabbá válásához szinte semmi közük.

Azok közé tartozom, akik különbséget tesznek az állampolgárság „megvonása” és „elvesztése” között. Így aztán az Alkotmánybíróság előtti tiltakozómenetet a kettős állampolgárság visszaállításáért egészen másként látom, mint a Matica slovenská elnöke. Marián Tkáč értelmezése szerint ugyanis Kassán nyomásgyakorlás folyt, és Szlovákia belügyeibe való beavatkozás. Mégpedig szerinte azért, mert a megmozduláson részt vett a magyar Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke, valamint New York állam egykori kormányzója is támogatásáról biztosította. Tkáč fő érve az, hogy „akik részt vettek a tiltakozáson, egyszerre akarnak szlovák és magyar állampolgárok is lenni, holott Magyarországon se nem dolgoznak, se nem élnek. Csak a vérük közös”.

Szégyellem magam ezért a kijelentésért. Egyúttal támogatom az aktivistákat abban az igyekezetükben, hogy Szlovákia térjen vissza a kettős állampolgárság elismeréséhez. Egyszerűen azért, mert az nem ártott senkinek, és vannak, akiknek hiányzik. Másrészt azért, mert megváltoztatásában Szlovákiát csak a Magyarország elleni bosszú vezérelte – de szlovák állampolgárok fizetik meg az árát. Másként mondva: az állampolgárságról szóló törvénymódosításnak nem volt semmi értelme, csak célja volt: megmutatni, hogy ki az úr Szlovákiában.

Hát, nem az állampolgárok, az biztos. De lehetnének ők is. Akár már a közeljövőben. Ha követeléseikért nem egymás mellett, hanem együtt szállnak síkra.

Juraj Hrabko