Hétfőn este két moldáv férfi öntörvényűen úgy döntött, hogy nem állnak meg Opel Campójukkal az osztrák–szlovák határon, tegnapelőtt egy francia férfi hajtott át Csehországból Szlovákiába az autópályán lévő határátkelőn. Az utóbbit csak Pozsonyban sikerült feltartóztatniuk a rendőröknek; akár még büszkék is lehetnénk rájuk, hiszen a belga ámokfutót pár hónapja a szlovákok még üldözőbe sem vették. A határellenőrzés, melyet reményeink szerint már csak pár évig kell elviselnünk, nekem már most nevetségesnek tűnik. Szombaton az első dolgom az volt, hogy elbicikliztem Pozsonyból Rajkára, egyrészt kipróbáltam a személyi igazolványos határátkelést, másrészt láttam a vámosok hűlt helyét, harmadrészt megnéztem, hogy komolyan csak egyszer állítanak-e meg. Minden úgy volt, ahogy gondoltam, de akkor is viccesnek tűntek a határőrök, amikor azt lehetett rajtuk látni, hogy egy kicsit már feleslegesnek érzik magukat, ugyanakkor a személyi igazolványt még tovább vizsgálgatta a szlovák egyenruhás, mint az útlevelet szokta. Magyar kollégája inkább csak a válla felett vizsgálódott. De ez a kellemes helyzet is csak két napig tartott, mert hétfőtől újra megszigorították a szlovák határok ellenőrzését, a hó végi NATO-közgyűlés miatt. Ha a fokozott ellenőrzés mellett, röpke három nap alatt ketten áthajtottak a határon, mi lesz még itt a hónap végéig. Teljes örömben csak a schengeni határrendszer kibővítése után lesz részünk, s a múlt heti ünnepségek során sok déli település lakóitól és vezetőitől hallottuk, hogy nekik igazi örömöt csak a határok légiessé válása jelenthet, hiszen attól, hogy vámosok már nincsenek, az ő ideiglenes határátkelőjüket továbbra is csak az ünnepek alatt nyitják meg.
Még véletlenül sem akarok senkit szabálysértésre buzdítani, mert a tiltott határátlépés tudomásom szerint legfeljebb csak annak bizonyul. Azért mégis kíváncsi vagyok, hogyan lehet azt egy határ menti település lakójának megmagyarázni, hogy a belga ámokfutót, aki még az EU-csatlakozás előtt száguldott át három országon, végül sehol sem büntették meg. Nekünk viszont még várnunk kell pár évet, hogy a rokonainkhoz papírok nélkül átugorhassunk a szomszéd faluba. És hogy Kisszelmenc és Nagyszelmenc problémája mikor oldódik meg, arra még tippelni sem merek.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.