Egyszerű üzenet

Minek is érdekelne bennünket a jövő? Idős rokonom mondta a halála előtt, hogy csak addig ne legyen háború, amíg ő él, aztán már mindegy. Szavai megdöbbentettek, de aztán arra gondoltam, hogy biztos a betegség okozta keserűség szólt belőle. Igaz, nem voltak utódai, de volt szerető férje, hogyan lehetett hát mindegy, mi lesz később, azután? De még ha az embernek senkije sincsen, akkor is ott van neki ő maga, s a lényünkből eredő önzés miatt azt gondolnám, hogy elsősorban saját magunk miatt nem lehet mindegy, hogy mi történik velünk, körülöttünk.

Nem változik semmi. Persze, csak épp mindig új dolgokba ütközünk. Van jó is, rossz is, de az tény, hogy az életszínvonalunk nő, egyre többet utazunk, a környezetünk épül és szépül. 

Leszámítva mondjuk a kukák köré dobált ételt, ruhákat, bútorokat, amit látva eleink, akik megcsókolták a kenyeret, óvták a ruhájukat, és egy életre vásárolták a bútort, azon nyomban visszaugranának a sírba. Tőlük kellene megkérdezni, van-e változás.

És a politikusok? Lehet őket szidni, utálni, az utóbbi nagy divat, de ez nem terelheti el a figyelmet a lényegről: hogy amikor választhatok, megtegyem. Mert én fogok választani. És azt választom, akit én akarok. Nem érdekel, mennyit fog keresni. Az irigység, akár a harag, rossz tanácsadó.

Aki viszont úgy dönt, hogy elmegy szavazni, szembesülhet egy specifikus magyar dilemmával.

Több magyar is kérdezte tőlem, hogy az új szlovák pártra fogok-e szavazni. Érdekes, hogy nem azt kérdezték, kire fogok szavazni, hanem egyenesen ezt a pártot említették. Álmomban sem szavaznék rájuk, mondtam. Én magyarokat választok. Elcsodálkoztak, merthogy a felmérések szerint nincs esély magyar képviseletre. És ha nem akarjuk Kotlebát, akkor állítólag erre a szlovák pártra kell szavaznunk. Nem igaz, nem kell! Ez durva félrevezetés. 

Egyébként meg nem érdekelnek a felmérések. Nálunk is érvényes, hogy az ügynökségek nemcsak mérik a közvéleményt, hanem a közvélemény-kutatások által befolyásolják, alakítják is. Ha elfogadjuk, amit sugallnak, akkor persze hogy nem lesz magyar képviselet. Csakhogy nem az a valóság, amit ők mérnek, hanem az, amit mi teszünk. A kellő pillanatban. A mi választásunk a valóság. Egyszerű, ugye?

Egy újságíró panaszolta nemrég, hogy a magyarok nem olvassák a magyar lapokat. Most ugyanő megkérdezte tőlem, miért baj az, ha egy magyar szlovákra szavaz. Nem baj, mondom, mint ahogy az sem baj, ha a szlovák újságokat olvassa.
Mintha kicsit meghökkent volna.