Egyszerű emberi jogok II.

Azoknak a hívő nőknek a sorsa, akik az egyház szolgálatában dolgoznak, komolyan véve hitüket és küldetésüket, és azt, hogy minden ember egyenrangúnak születik. Akik nem fogadják el az egyházakon belüli patriarchális elnyomó rendszert, amely mindenféle másságot elutasít, sőt nem Istentől valónak tartja, miközben leplezi a saját köreiben jelen lévő másságot. És persze elgondolkodhatunk azon is, hogy a más nemi és szexuális identitásúak mennyivel nehezebb helyzetben élnek egyházon belül is.

„Lelkészként minden tevékenységemet az egyház tanításaival összhangban végzem” – jelentette ki a három evangélikus püspök által közzétett azon felszólításra Anna Polcková, hogy az LGBTI-emberekről tett kijelentései miatt értékelje át az egyház kötelékében végzett munkáját, mert nem az egyház elveinek megfelelően viselkedett.

„Nem vagyok csöndben, ezért néhány emberrel nem lehet jó a kapcsolatom” – mondta. Különösen érvényes ez a mondat az egyházzal összefüggő kontextusban, bármelyik egyházról szóljunk is, hiszen mindegyik igyekszik megtartani szigorú, dogmatikus szabályait, senkit nem engedni közel a „bentieket”, a hatalmasokat védő bástyáihoz, és védi azok minden túlkapását és bűnét.
Igen, bűnét, amely konkrétan például a gyerekek szexuális zaklatása, a pedofília, de említhetjük a vagyonnal való visszaéléseket is. Ugyanolyan bűn az is, amikor megtagadjuk embertársainktól a segítséget, együttérzésünket, amikor nem vesszük emberszámba azokat, akik kisebbségben élnek, alávetett helyzetben, sőt elítéljük és meghurcoljuk őket, arra akarjuk kényszeríteni, hogy a mi elképzeléseink szerint éljenek.

Az evangélikus egyházzal kapcsolatban különösen meglepő a három püspök felháborodása, mert éppen ez az egyház az, amely eddig nyitottabbnak látszott, és például a feminista teológiával is az elsők között kezdett foglalkozni. Minden egyházban létezik ilyen irányzat, még ha nem nagyon tud is róla a közvélemény. Sőt sok más olyan irányzat is, amely az elnyomott csoportok felszabadítását helyezi előtérbe, és az ő szempontjukból próbálja meg alakítani az egyház szabályait. Például a felszabadításteológia, amely az elnyomásban élők helyzetével foglalkozik, ide tartozik a feminista teológia és a feketeteológia. A keresztény gondolkodásra ezeknek az irányzatoknak a legfontosabb hatása az, hogy megkérdőjelezik a tradicionális teológiai formulákat. A feminista teológia szerint ezek a formulák erősen patriarchálisak, vagyis a férfidominanciába vetett hitet tükrözik, valamint szexisták, azaz nőellenes beállítottságúak. A feketeteológia a fekete emberek tapasztalatait jeleníti meg a teológia szintjén, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy felfedezzék és előtérbe helyezzék különálló identitásukat.

Itt lenne az ideje, hogy elfogadjuk: nem biztos, hogy Krisztus ma egy fehér férfi képében jelenne meg köztünk, hanem bármilyen más bőrszínű és nemű alakban, mint ahogy azt a lelkésznő megjegyezte. A más bőrszínű ábrázolására nem kevés példát találunk, csak ki kell lépnünk KözépEurópából. És ha túllépünk saját dogmáinkon, megláthatjuk a világ sokszínűségét.