Egyszemélyes SNS

Szóval megműtötték a gyomrával. Szép búcsúbeszédet mondott a parlamentben, a tévében, és eltűnt az egészségügy bugyraiban. Azóta tudjuk, hogy tényleg megműtötték, hogy már lábadozik, s hogy pár hét múlva visszatér. És azt is tudjuk, hogy azóta az SNS gyakorlatilag megszűnt létezni. 

Nincs, nem hallunk róla. Nem halljuk, hogy bekapcsolódott volna bármilyen nyilvános politikai vitába, nem bírálta még Matovičot sem, pedig őt szokás. 
Megnyilvánulnak ugyan az SNS-es miniszterek, de ők meg nem SNS-esek. Ez már a kormányalakításkor feltűnő volt, hogy a nemzetiek gyakorlatilag egyetlen politikust sem küldtek a kormányba. Három miniszterük közül egyik sem volt a pártlistán. Mindhárman korábban az általuk irányított tárca bürokrata rendszerében dolgoztak, már ha egy vezérezredes-helyettesre illik a bürokrata szó. Gajdoš, Matečná és Plavčan párton kívüli. De az öt SNS-es államtitkár közül is csak egy indult az SNS listáján, a maradék négyet a bürokrata állományból válogatta ki a párt, vagy maga a pártelnök. 

A politikai felelősséget ugyan a párt viseli jelöltjeiért, de az SNS nagyon megkönnyítette saját dolgát. Ha valamelyik hibázik, odavethető a mókusoknak. Hiszen az SNS jelölte őt, de mégse az övé. Plavčan oktatási miniszter esete ugyan ezt némileg cáfolni látszik, de mégsem. Túl korán jöttek az őt ért támadások, két héten belül senki sem fogja a miniszterét nyilvánosan felakasztani. De ha az ellenzék várt volna még pár hetet, megkaphatta volna Plavčan fejét, és jöhetett volna egy újabb bürokrata, akit az SNS jelöl.  Danko pedig bármilyen következő botránynál, ami nem az ő minisztereit érinti, azt mondhatja, parancsoljatok, én léptem, lépjetek ti is. Igen ám, de a többi párt politikusokat, többnyire vezető politikusokat jelölt miniszternek (az egy szem Druckeren kívül), vagyis a saját pártvezetésével kellene leszámolnia. Mindez Danko malmára hajtaná a vizet. Az SNS ugyanazokon a vizeken halászik, ahol a Smer. Ha erősödni akar, onnan kell választókat szereznie. Érdekes játszma indulhat azokban a régiókban, ahol a ľudák választói magatartásnak komoly hagyománya van. 

Nehéz megmondani, mennyire tudatos és jó politikus Andrej Danko. A választások előtti megnyilvánulásai inkább naivak voltak. A választások után a naivitást valamiféle álnaivitás váltotta, dörzsöltséggel megbolondítva. Felrázott egy gyakorlatilag döglött pártot, bevitte a kormányba, a politikai felelősséget gyakorlatilag már a kabinet megalakulásakor másokra hárította. Két hétig nem volt, ezalatt pártja tetszhalottnak tűnt, ám a felmérések szerint éppen elnökének köszönhetően erősödik. Ebben a pillanatban úgy tűnik, ha van valaki, akitől Ficónak félnie kell, akkor az Danko. Az egyszerű, de dörzsölt Danko.