Egymás kezében

A következő választás 2016 tavaszán már a parlamenti lesz, addig kellene kiderülnie, lesz-e igazi kihívója a Smernek, vagy a jobboldal jelenlegi atomizált formájában próbálja megtörni a Smer dominanciáját.  Ha a 2014-es év politikai hívószavát kellene kiválasztani, a többség valószínűleg a „független” szóra szavazna. Ezzel sikerült győznie Andrej Kiskának Robert Fico ellen, és így győztek most sokan az önkormányzati választásokon, megyeszékhelyeken és a főváros több fontos kerületében is. Ám a függetlenek csoportja nem koherens, nincsenek országos politikai céljaik, pártot sem akarnak alapítani. Andrej Kiska és Ivo Nesrovnal új pozsonyi főpolgármester eredménye viszont azt mutatta, hogy igenis fel lehet kelteni a pártokból kiábrándult szavazók érdeklődését, csak meg kell találni a módját. A jobboldali régi motorosok viszont nem jártak sok sikerrel. Az emberek egyszerűen nem hiszik el a politikusoknak, hogy a javukat akarják, amikor egyik pártból átülnek a másikba, vagy rövid távú érdekkoalíciókat kötnek azok, akik egy hónapja képesek lettek volna egy kanál vízben megfojtani egymást, a választás utáni napon pedig már nem is köszönnek. A jobboldal volt csillagai közül az SDKÚ-nál megállíthatatlan a lejtmenet, regnáló elnöke egy párhuzamos galaxisban él. Legutóbbi interjújában is csak generációs váltásként jellemezte a párt sorozatos kudarcait. Az SaS elnöke egyszerűen elmenekült Brüsszelbe, ennyi önmagában elég arról, mit is gondol saját pártja jövőjéről Richard Sulík. A Nova elnöke, Daniel Lipšic egy éve még a jobboldal leendő vezetőjeként próbáltaaköztudatbasulykolnimagát, ámpártja gyakorlatilag 4–5 közéletileg ismert ember magánklubja, és képtelen valós támogatottságra szert tenni. Ezen pártok közül egyik sem képes új szavazókat megszólítani, és így lesz ez az elkövetkezendő másfél évben is. Ha nem állnak össze valamilyen formában, bukásukkal a jobboldal tíz százalékot veszít. Ha viszont összeállnak, mindegyik veszít a saját arcából, és megmaradt szavazóik egy része is hátat fordíthat nekik.  Az MKP-nak és a Hídnak is fel van adva a lecke. Mindkét párt a maga módján magyarázza a közös kudarcot. Bár egyéniben az MKP ért el nagyobb sikert, a két párt teljes eltávolodása, a külön indulás továbbra is számára jelent nagyobb veszélyt. Ha legközelebb sem jut be a parlamentbe, szlovákiai vonalon le lesz írva, és már csak a Fidesz szatellitjeként tekintenek rá. Ám az MKP szavazói által képviselt ötszázaléknyi erő folyamatosan hiányzik a parlamentből. Egyelőre senki sem találja azt a formulát, amely mindenkinek jó lehet. Mert a magyar szavazók ugyanúgy elfordulnak akár mindkét párttól is, ha hibás, vagy nem őszinte döntéseket hoznak, ahogy ezt a szlovák pártok már megtapasztalták.