Egy új korszak kezdete

Mert bár ötödiknek lenni a világon valamiben (akármiben!) nagyon szép dolog, három olimpiai arany után az 5-8. helyért játszott helyosztók értelemszerűen kevésnek tűntek. Az a londoni csapat igyekezett, hajtott, de valami mégis hiányzott belőle - ezt utóbb Kemény Dénes is elismerte, ahogy azt is, talán alulbecsülte a helyzetet, s nem számított rá, hogy háromszoros olimpiai bajnokokat is kell motiválni. London után Kemény Dénes leköszönt, több játékos visszavonult. Az ötkarikás keretből a barcelonai vb-re heten maradtak, köztük csak egy kétszeres olimpiai bajnok (Madaras) és három egyszeres ötkarikás győztes (a két Varga és Hosnyánszky). A szövetségi kapitány viszont egy háromszoros olimpiai bajnok klasszis lett: Benedek Tibor. Az a Benedek Tibor, akit most az új Kemény Dénesként emlegetnek (ő viszont nem akar elődjévé válni, köszöni szépen, maradna inkább önmaga), mert edzőként élete első nagy megmérettetésén rögtön aranyéremig vezette csapatát. A barcelonai bajnokcsapatban megvolt mindaz, ami a londoniból hiányzott: a magyaros finesz és pimaszság, az a gyermeki öröm, amit a vízilabdázás nyújthat. A két Varga a vérre menő elődöntőt egy gyerekkori figurával dönti el, Hárai a Montenegró elleni világbajnoki finálé első negyedében a kapunak háttal csavarja a hálóba a labdát… Ilyen megoldásokra csak a legvagányabbak vállalkoznak még a csoportkörben is, nemhogy a döntőben! S akkor még nem szóltunk Nagy Viktorról, aki egy vadállat. Ahogy egy internetes portál írta: ha nem magyar lenne, nagyon utálnánk, de így csak utálják nyugodtan az ellenfelek. Nagy Viktor elképesztő kapus és elképesztő figura, fantasztikus reflexei mellett a lelki terror műfajában is kiváló, grimaszokat vág, csókokat dobál, egyéb nemzetközi (nem mindig szalonképes) üzeneteket küld az ellenfél lövőjátékosainak, és véd. A döntőben például több mint 62 százalékos hatékonysággal. Nem véletlenül választották a világbajnokság legjobb kapusának. A vb legértékesebb játékosa is magyar lett: Varga Dénes, s természetesen Naggyal együtt a vb álomcsapatában is helyet kapott. Egy éve az olimpián egyetlen magyar játékos sem volt az All Star-csapatban… A dicsőséges Kemény-korszak Londonban tényleg véget ért, de a következő nagy sikerre szerencsére nem kellett évtizedekig várni. Szép volt, fiúk!