Egy krigli sör

Ez nem magyar belügy, mert nem lehet csak az „anyaország” dolga, ami minden magyar anyanyelvű közös gondja: a magyar kormány törvényt kíván elfogadtatni a magyar nyelv védelméről. A magyar nyelv a miénk is, szlovákiai magyaroké, tehát nem csupán jogunk, hanem kötelességünk véleményt nyilvánítani erről a kérdésről, beszámolni a törvényalkotási folyamatról. Egyelőre úgy tetszik, a Magyar Tudományos Alkadémia Nyelvtudományi Intézete kinyilvánította: ilyen törvényre nincsen szükség, sőt: zavarná a nyelv természetes, szerves fejlődését. A politikusok véleménye szerint azért kellene ilyen jogszabályt alkotni, mivel az üzleti életet, a médiát elárasztják az idegen szavak. Találgatok csupán, vajon nem a globalizáció ártalmait misztikus erővé nagyító magyarországi szélsőjobbnak akar egy „nesze semmi, fogd meg jól”-jellegű gesztust tenni a kormány?

Ám nehogy feledjem: mi már tapasztalatból tudjuk, mit ér egy nyelvtörvény. Mečiar kormánya 1995-ben még nyelvrendőrséget is ültetett a nyakunkba Milan Ferko parancsnoksága alatt, nem annyira az idegen szavaktól akarván „védeni” a szlovák nyelvet, mint inkább magyar- és csehellenes hisztériát óhajtva kelteni. Szerencsére csak fenyegetőzni tudtak a törvényükkel, amelyet – hála istennek – mára mindenki elfelejtett.

Titokzatos dolog a nyelv. Mi évtizedek óta közvetlen szlovák nyelvi hatások erőterében használjuk nyelvünket, akadtak már olyan vészkiáltások is, hogy leválunk az egységes magyar nyelvtestről, de hát ez, persze, butaság. Gyakran eszembe jut, hogy az oroszok Nagy Péter óta a sorompót egy németektől kölcsönzött szóval slagbaumnak nevezik, és ezt természetesnek tartják, mint ahogyan egy bizonyos finom bőrfajtát sevrónak neveznek, mint ahogyan mi sem nevezzük másként a cipőfelsőrésznek való kecskebőrt, mint ahogyan a csehek is. Melyik nyelv romlott? A sevró egyszerre francia, magyar, cseh, orosz szó.

És én, például, hiába tudom, hogy a krigli német szó, úgy érzem, ízesebben hangzik magyarul, ha egy krigli sört rendelek Pesten, mintha a „szabályos” korsót kérném.

Titokzatos a nyelv. Gazdagodásának útjai szinte követhetetlenek. A károsodásokat spontán veti ki testéből. Ezért talán inkább nem törvénnyel kellene védeni, hanem gazdag adományokkal támogatni a fejlődést. Jó szótárakkal, például. A helyesírás és a helyes ejtés terjesztésével. A határokon túl éppen így lehetne a magyar nyelvet ápolni. A sorompókat a szavak megkerülik. A befogadást meghálálják. Ezt már az a deáki pap is tudta, aki először imádkozta el az „idegen” szavaktól hemzsegő Halotti beszédet.