Egy (kis) lépés előre

A jelöletlen sírokba lőtt ártatlanok megérdemlik, hogy kegyelettel eltemessék őket, jelölt sírokban nyugodjanak. És ezt már Belgrád is kezdi megérteni.

Ahhoz, hogy ma ezt le tudjam írni, rengeteg munkára, nagy kitartásra volt szükség, főleg néhány vajdasági magyar kutató részéről. Már magában az nagy eredmény, hogy a szerbekben tudatosul lassan: nemzettársaik, Tito elvtárs vezényletével, módszeresen gyilkoltak le mindenkit, aki nem szerb volt a mai Vajdaság területén. A németeket szinte teljesen kiirtották, egy részüket elűzték, pontosan nem tudjuk, hány magyart kínoztak, erőszakoltak, éheztettek halálra. Az erre vonatkozó adatok a négy-öt ezres és a negyvenezres becslések között mozognak.

Most a történészek és a kutatók feladata, hogy megállapítsák, pontosan hol mi történt. Ha csak felületesen szemléljük azt, ami ma történik Szerbiában, azt is mondhatnánk, megkezdődött a megbékélés folyamata, a múlttal való szembenézésé. Mégsem ilyen egyszerű ez.

Nem könnyű szerbként élni ma. Alig akad olyan szomszédja ennek a népnek, amellyel ne háborúzott volna. Nem kétszáz éve, hanem történelmi léptékkel mérve tegnap. És ezt tudják, érzik. Ugyanúgy, ahogy azt is, hogy egyik napról a másikra külföld lett a boszniai Szerb Köztársaság és Koszovó is, az ottani szerb közösségekkel együtt. Hasonló dolgokat élnek meg ma, mint őseink kilenc évtizeddel ezelőtt.

Ebben a helyzetben próbálnak békülékenyebbek lenni a ma hatalmon levők. Velünk, magyarokkal lesz a legkönnyebb dolguk: több idő telt el a második világháború óta, mint a balkáni háborúktól. Magyarország pedig jelenleg az EU elnöklője – ezt se felejtsük el –, nem árt vele jóban lenni.

Most valami megmozdult. De messze vagyunk még a szembenézéstől. Szerbiában a rendőrség ajánlása szerint 14 szélsőjobb szurkolói csoportot és szervezetet kellene betiltani – legutóbb az alkotmánybíróság úgy nyilatkozott, hogy neki nincs jogköre erre, csak akkor az a kérdés, kinek van, ki fogja betiltani őket. E neonáci szervezetek közül kettő bejelentette, hogy politikai párttá alakulnának át. Eddig senki sem tudatta velük, hogy erre lehetőségük van-e. De ha igen, akkor nem csak a graffitik és a futballmérkőzéseken elhangzó rigmusok fognak további gyilkolásra buzdítani, hanem újdonsült politikusok is, akikkel nagyon nehéz lesz megértetni azt, amit például a budapesti szerb nagykövet megértett már.

Vígi Zoltán; a szerző a vajdasági Magyar Szó munkatársa