Egy kis csúsztatás

A napilapok egymás után közlik az idén már negyedszer megváltozott gyógyszerárjegyzékeket és egyben Rudolf Zajac egészségügyi miniszter dicsszólamait arról, hogy reformja mekkora megtakarítást hozott. A kórházba utalt és orvosságra szoruló beteg viszont csak ámul, hiszen az állítólagos „jóból” vajmi keveset észlel. Látja viszont azt, hogy néhány napon belül azért zsuppolják ki, mert valahol valakik megszabták, egy-egy diagnózissal hány napig kezelhetik. Tény és való, nem tiltakozik és nem vallja be, ha továbbra sem érzi jól magát, ha fájdalmai nem szűntek meg, legfeljebb enyhültek egy kissé, hiszen a napi 50 koronás kórházi illeték – főleg a kispénzű számára – komoly érvágás. Az orvos mindezt tudja, általában tisztában van betege állapotával, anyagi helyzetével is, s a lelkiismeretesebbje nehezen viseli az egészségügyben bevezetett takarékossági intézkedéseket. Amelyek egyben azt jelentik, hogy nem kezelhet a legkorszerűbb módszerekkel. Nem beszélhet róla, de köztudott: naponta alaposan meg kell fontolnia, mivel, mennyiért gyógyítja az idősebb, illetve a fiatalabb beteget. És mert a kórház nem termelhet adósságot, neki kell eldöntenie: küldheti-e drága kivizsgálásra a korosabbat, adhat-e drága gyógyszert a nyugdíjasnak, vagy az csak a fiatalabbnak dukál?! A patikába járó betegek is egyre nagyobb kételkedéssel fogadják a miniszter által bejelentett „masszív” gyógyszerárcsökkentést. Igaz ugyan, hogy néhány szer ára megváltozott, ám a leggyakrabban szedett orvosságok vagy megdrágultak, vagy ezeket az egészségbiztosító nem téríti. A miniszter szerint mindez azért van, mert akadtak fránya gyártók, akik nem voltak hajlandók engedni az árakból. Holott az eredeti készítményeket előállító külföldi társaságok csak a még szabadalommal védett orvosságokat forgalmazzák változatlan áron, amely mellesleg jóval alacsonyabb, mint Európa-szerte. Tisztában vannak azzal, hogy azokért a régebbi, hatékony gyógyszerekért, amelyeknek van generikus változatuk, kevesebbet kérhetnek, s ezt meg is teszik. A betegek anyagi helyzetét figyelembe véve esetenként hajlandóságot mutatnának az eredeti, tehát a legkorszerűbb gyógyszerek árának csökkentésére is, de tudják: a miniszter által bevezetett, orvosságonkénti fix hozzáfizetés miatt a betegek költségtérítése egyáltalán nem változna, kevesebbet csak az egészségbiztosítók fizetnének. Megkérdezi-e valaki: hol itt a beteg érdeke?