Egy függőleges vágás története

Mert Ján Slota egy hete jelentette be nagy ívű elképzelését, hogy egy valaškát tervez Simon Zsolt alfelébe ágyazni, hogy egy fokossal műveli meg a földművelési miniszter hátsó parcelláját. Azóta ott motoszkál a fejemben Simon Zsolt feneke, és ez egyáltalán nem kellemes érzés. És főleg új. Még sose gondoltam egyetlen miniszter fenekére sem, se jóban, se rosszban. Egyszerűen nem jutott eszembe. Pedig most, hogy belegondolok, nagyon sokan gondolnak a miniszteri alfelekre, jóban vagy rosszban.

Nehéz a miniszterek élete. Most az egész ország Simon Zsolt fenekén rágódik, pártállástól meg miegyébtől függően sajnálkoznak felette vagy nem az emberek, elképzelik, ahogy Slota teljesíti küldetését, méregetik hogyan, merről sújt, kocsmaasztalok mellett mérik fel az okozott károkat és az egyelőre beláthatatlan következményeket, haj, minek a bársonyszék, ha nincs mivel ülni rajta, sóhajtanak. És aztán amikor Simon Zsolt fenekét teljesen kimerítik, gyorsan végigmennek az egész kormányon, arra a fájó felismerésre jutva, hogy nincs benne nő. Szóval látni, mennyire veszélyes ez a Slota. Elég neki néhány fokos, mondjuk, negyvenfokos hevület, és kihurcolja a nyilvánosság elé a miniszterek fenekét, és ezzel van tele az ország. És micsoda silány píár. Mert mi mást kaphatna híveitől a Szlovák Nemzeti Párt vezére, mint egy valaškát, és mi mást kérdezzenek ezután tőle, mint hogy mit csinálna vele. De valóban, mit adhattak volna neki ajándékba? A tank drága.

Kár is az egészről beszélni, csak arra volt jó, hogy eszembe jusson egy történet, Pesten esett meg egy barátommal, akivel meg szoktak esni ilyesmik. Valami méregdrága dolgot vett, sorakozott a kasszánál, és a háta mögött megszólalt a jó tündér: Szeretném én kifizetni. Kifizethetem? Hátrafordult, és megpillantotta a jó tündért, aki egy nagyon dögös jó tündér volt. Egy gyönyörű nő, aki láttán a férfinak földbe gyökerezik a lába, kábultan néz utána, mint aki megsebesült, és még nem érzi, hol érte a golyó. Ilyen volt a jó tündér, aki kifizette a számlát, aztán tartózkodóan megkérdezte, felhívhatja-e magához, itt lakik a közelben. Mindjárt whiskyt öntött, a lakás pazarul, szinte fényűzően volt berendezve, hatalmas franciaágy, a barátom érezte, hogy most bizony megfogta a jó tündér lábát. De aztán kissé bizarr dolgokat is felfedezett, például egy hatalmas tűzoltófejszét a falon. – Csak nem félsz tőlem? – kérdezte a nő, amikor látta, hogy gyanakodva pislog a szerszám felé. – Szegény halott férjemé volt. Tűzoltó. Munkabaleset – magyarázta szomorúan, aztán még öntött neki, megsimogatta a haját, és elküldte zuhanyozni.

– Zuhanyozom, zuhanyozom – meséli a barátom – a hatalmas kádban, te, a törülközői is milyenek voltak, biztos nem szállodából lopta őket, mint én szoktam, szóval törölközöm, közben letöröltem a tükörről a párát is, és akkor megfagyott az ereimben a vér. Nem is bírtam elhinni, amit láttam. Amíg zuhanyoztam, a nő valami idióta vámpírjelmezt húzott magára, és már éppen nyúlt a fejszéért. A ruháimat fel se kapkodtam, elkezdtem rohanni a hosszú folyosón át az ajtóhoz, rángattam a kilincset, a biztonsági láncot, szerencsére a zárban hagyta a kulcsot, feltéptem az ajtót, és kiugrottam a folyosóra, de már későn. Utánam vágta a baltát.

– És? – kérdezzük tőle egészen a történet hatása alatt.

– És azóta van ez a hosszú, függőleges vágás a seggem közepén – vigyorog, és ha elég lelkes a társaság, meg is szokta mutatni.