Egy folyékony világ

Egyszer leírtam, hogy soha többet nem fogom leírni az „öreg” szót, mert a mai korban, amelynek épp Bauman volt az egyik brilliáns megfigyelője, ez az egyik legdiszkriminatívabb kifejezés. Most mégis élek vele, no nem azért, mert mindketten túlhaladták a kilencven esztendőt, hanem azért, mert ebben a formában, nagy „ö” betűvel az elején, a bölcsesség szinonimájának tartom. Nem mintha a bölcsesség korhoz kötött lenne, de azért kell ahhoz idő, hogy kialakuljon (már akinél kialakul). Ők ketten, persze mindegyik a maga módján, bölcsek voltak.

Bauman a mi korunkat folyékony modernitásnak nevezte. A mai világban semmi sem egyértelmű. A korábbi társadalmi keretek, amelyek között az ember leélte az életét, nem tűntek el teljesen, de fellazultak, s ezért a mai ember elvesztette a biztonságérzetét. Minden széttöredezett, azt sem tudjuk pontosan, hogy kik vagyunk. Benyomások, tapasztalatok cserepeiből próbáljuk összerakni magunkat és az életünket, s amikor azt hisszük, végre minden a markunkban van, egyszercsak kifolyik az ujjaink között. Nincs egyetlen helyes és előre megadott, kigondolt életút. Millió lehetőségből válogathatunk, s emiatt szabadnak, függetlennek és szerencsésnek hisszük magunkat, pedig mindez csak fokozza a bizonytalanságunkat, mivel bármit teszünk, mindig hiányérzetünk van amiatt, amit még nem tettünk meg. Nem tudunk elégedettek lenni, mert abban a pillanatban, amikor azok lehetnénk, már valami más foglalkoztat bennünket, amiről úgy hisszük, kimaradt az életünkből.

Csakhogy ebben a képlékeny folyamatban benne rejlik az ellentettje is. A posztmodern ember (vagyis mi) egy egyszerűbb, egyértelműbb világról álmodik, egy könnyen átlátható és könnyen irányítható világról. Keresi az elveszett biztonságot. Zsazsa is pontosan ezt tette, s meg is találta. „Egy okos lány számára a férfi nem kérdés – hanem a válasz”, persze nem akármilyen férfi: „egy gazdag férfi nem lehet ronda”. Azt hiszem, némely politikusok női rajongói is osztják ezeket a nézeteket, potenciális új feleségnek képzelve magukat, aki – ha le is cserélik – élete végéig bőségben élhet majd. Ez egy ősi ösztön, amit az antropológusok is igazolnak, hiszen emberkorunk hajnalán a nőstény nem élhetett erős hím nélkül. Erő. Vagyis gazdagság, hatalom, befolyás.

Bauman azt is mondta, hogy nagy bizonytalanságunkban kísértést érzünk arra, hogy a felelősséget átruházzuk valaki másra, aki majd dönt helyettünk.

Valaki erősre. Ki másra. Ez is ősi ösztön. Így lehetnek a nagy „szabadságnak” beláthatatlan következményei.