Egy előre bejelentett kiiktatás

Ez persze még Amerika számára sem olyan egyszerű. Egy demokráciára épülő társadalomban nyugtalanító lehet, ha a hatalom a bíróság által el nem ítélt embereket gyilkoltat meg. Noha a közvélemény bin Ladent és körét vádolja a szeptember 11-i terrorcselekmények elkövetésével – s erre állítólag maga Laden utalt –, bizonyíték továbbra sincs. Azazhogy Bush szerint van, ám azt nem lehet nyilvánosságra hozni.

Gerald Ford óta az összes amerikai elnök olyan utasítást érvényesített – a korábbi botrányos ügyek tapasztalataiból okulva –, amely megtiltotta az 1947-ben alapított CIA-nak és az összes többi amerikai kormányzati ügynökségnek politikai gyilkosság elkövetését, illetve az abban való közreműködést. Most azonban a Bush-kormányzat elővett két titkosított aktát – az egyiket még Bill Clintonnak készítették 1998-ban, a másikat szeptember 11. után állították össze –, s kijelentette: az elnök a jelenleg is érvényes tiltó rendelkezések résein keresztül kiszemelhet egy konkrét terroristát titkos akcióban való „semlegesítésre”.

A CIA azonban vonakodik, s nem teljesen alaptalanul: ügynökei 1960-70 között végrehajtottak néhány politikai gyilkosságot – ugyancsak kontár módon – Dél-Amerikában és a Közel-Keleten; s ezt a tényt 1974-ben a Kongresszusban kíméletlenül megszellőztették. 1976. február 18-án született meg az első tiltó határozat, azóta három elnök is hasonló intézkedést hozott. Most azonban mind a Fehér Ház, mind a CIA jogászai azt mondják, hogy a tilalom nem vonatkozik háborús időkben a CIA és a haderő olyan együttműködésére, aminek célja az ellenség parancsnokságának kiiktatása. Emellett – teszik hozzá ezek a jogi szakértők – az Egyesült Államok hivatkozhat önvédelemre is, ha olyan terroristákra csap le, akik támadást terveznek az Egyesült Államok ellen. Vasárnap Donald Rumsfeld védelmi miniszter is erre hivatkozott., és bár nem volt hajlandó kommentálni a Washington Post értesüléseit a CIA hihetetlen szabadságával kapcsolatban, kijelentette: Nem kérdés, hogy Amerikának minden joga megvan az önvédelemre.

Az is kiderül, hogy a CIA vonakodik ugyan, de kész mindent megtenni. Vezetői azt is bejelentették, hogy készen állnak egy titkos akció végrehajtására. John C. Gannon, aki a központi hírszerzés igazgatóhelyettesi tisztségéből távozott ez év júniusában, mégis óvatosságra intett: – Azt szeretném, hogy az elnök utasítása olyan világos legyen, amilyen csak lehet, a kiiktatásra ítélt személyek nevét is beleértve – fogalmazott a leköszönő ügynök. Értesülések szerint a Fehér Házban már javában dolgoznak a lista összeállításán.

A Washington Post korábbi beszámolójából kitűnik, hogy Bush egymilliárd dollárt juttatott a CIA-nak a terrorizmusellenes harc céljaira – a pénz zömét kifejezetten ennek a titkos akciónak a lebonyolítására szánják. A CIA-n belül azóta már kialakult egy másik vélemény, amely szerint nemcsak a az al-Kaida vezetőit, hanem pénzembereit is célba kellene venni egy esetleges titkos akcióban. Robert L. Barr republikánus képviselő – aki mellesleg kilenc hónappal ezelőtt terjesztette elő a terroristák kiiktatásáról szóló törvényjavaslatát – osztja ezt a véleményt: szerinte, aki segít az ellenségnek a klasszikus értelemben vett háborúban, az maga is ellenség.

Egy másik vélemény szerint azonban a CIA ötvenegynéhány év után nem más, mint egy zömében bürokratákkal telezsúfolt hivatal: ügynökei valószínűleg képtelenek lesznek egy politikai gyilkosságot végrehajtani. Állítólag még a megfelelő kiképzést sem kapják meg ehhez, verekedni nem tudnak, és nem is akarnak. A közvéleménynek egyelőre ott van a szabályos háború, amelyet egyenruhások folytatnak Afganisztánban. Hogy közben a jól vasalt ügynökök mit végeznek Washingtonban és a világ negyven olyan országában, amelyben feltehetőleg működik az al-Kaida, azt talán sosem tudjuk meg.