Egy a jelölt, egy a zászló

Az újjászerveződés az SDKÚ, a KDH és a Híd reményei szerint a szoros együttműködés megalapozásával kezdődik, közös államfőjelölt elfogadásával folytatódik, majd az optimista forgatókönyv szerint a hatalomátvétellel csúcsosodhatna ki. Az ellenzéknek ugyanis egyelőre vagy nincs átgondolt stratégiája, vagy ha van, nincsenek meg hozzá a megfelelő emberek. Nehéz belegondolni, melyik a rosszabb eset.

A jobboldal jelenlegi állapotát mutatja, hogy Richard Sulík, az SaS elnöke a minap egyszerű figyelmetlenségből elkésett arról a találkozóról, amelyen egykori három koalíciós partnere egyeztetett a jövőbeni elnökjelölt személyéről, és ezt senki nem fogja fel tragédiának, legfeljebb csak mulat rajta. Lehet, hogy Sulík tud valamit: a jelenlegi körülmények között egyszerűen lehetetlen olyan személyt találni, aki megfelel a feladatra (Pavol Hrušovský jelölésének meglebegtetését vegyük félresikerült viccnek, vagy a vészmegoldásnak).De akkor miért az egyeztetés? Valószínűleg arról van szó, hogy a jobboldal - tudatosan, vagy tudattalanul - Iveta Radičová megfelelőjét keresi, hogy megismétlődhessen az a forgatókönyv, ami három éve egyszer már bejött. Abban az időszakban egy következetesnek tűnő, szépen végigvitt projektbe sikerült belefognia a jobboldali pártoknak: vesztes helyzetből kineveltek egy frissnek és hitelesnek ható, jól felépített személyiséget, aki képes volt összefogni saját személyében a pártokat és a közvéleményt is. Érdemi mondanivaló híján tehát a jelölt személye lett az alternatíva. Radičová és a jobboldali kormányzás felépítésének egyik fontos állomása volt a 2009-es elnökválasztás. Egy olyan kampány, amellyel ugyan nem sikerült nyerni, de a jobboldal győzelemmel felérő vereséget szenvedett, hiszen a semmiből lett egy konszenzusos jelöltje, aki mögé minden ellenzéki párt odaállt. Ezt a láncszemet kellene megtalálni a jobboldali stratégáknak, csak éppen jelentkező és jelölt sem akad. A Radičovákormány állandóan problémákkal és válsággal küszködött, az utódlás kérdése és a jövőkép kitalálása az utolsó volt a partnerek prioritási listáján. Most Radičovát nem lehet harcba állítani, a megfelelő személyiségről való egyeztetés pedig hónapokat vehet igénybe. Legelőször pedig egyáltalán azt kellene eldönteni, mely pártok azok, amelyeket kezdettől be akarnak vonni a folyamatba. A KDH, az SDKÚ és a Híd képes közös nevezőre jutni, de az előzmények fényében kérdéses, sikerül-e megállapodniuk az SaS-szel, amelytől egyébként sok fontos ügyben elhatárolódnak. De miként kezelik Matovič mozgalmát? Horribile dictu - felmerült valakiben, hogy az MKP-val magyar szavazói bázisa révén megérné egyeztetni? Máskülönben előfordulhat, hogy nemcsak Sulík, hanem a jobboldali potenciális szavazók is lemaradnak arról, hogy itt épp valami fontos történik.