Egészpályás letámadás

Van egy nem túl nagy létszámú, de fiatal, gazdaságilag aktív réteg, a leendő középosztály magja, akik ma 30–40 évesek, a versenyszférában dolgoznak, és várják a rég szükséges változtatásokat. Az ő szavazataikért való versenyben Orbán jól jár, ha hatalomra kerülése esetén behoz egy szakértői kormányt.

Orbán Viktor nem késlekedik, gyorsan reagál a világot izgalomban tartó eseményekre, például totó-weblapot üzemeltet, valamint megválasztása alkalmából levélben köszönti Fodor Gábort, ahogyan a nagyok szokták egymást, az amerikai elnök az oroszt, vagy valami hasonló.

A hírek szerint a levélben „kellő bölcsességet és bátorságot” vár az SZDSZ-től, vagyis konkrétan azt szeretné, hogy a magát liberálisnak mondó párt menjen bele az előrehozott választások kiírásába, az ország érdekében. Fodor pedig feltételeket szab mind az MSZP-vel, mind a Fidesszel való együtt?működéshez. Azt nem tudni, a szocialistáktól mit kér a kisebbségi kormány támogatásáért cserébe, de az biztosnak látszik, hogy az Országgyűlés feloszlatását csak akkor fogadja el, ha garanciát kap a jelenlegi alkotmányos berendezkedés fenntartására.

Nem tudom, ér-e annyit a gyors választási győzelem Orbánnak, hogy belemegy ebbe, még az is lehet, hogy igen, akkor pedig nem lesz örökös elnök – ha meg nem alkuszik, akkor nem lesz előrehozott választás, és azért nem kell aggódni a törvényileg körülbetonozott hatalom miatt, de ez most mellékes.

Sokkal érdekesebb, miért várt eddig Orbán Viktor az ajánlattal, miért nem kopogtatott rögtön a koalícióból való kilépés után, amit nem Fodor, hanem Kóka, és a Kóka-támogató ÜT lépett meg.

Egyrészt nyilván azért, mert meg akarta várni az elnökválasztás eredményét, elég kellemetlen lett volna, ha megállapodik Kókával, ezek után megválasztják Fodort, és kezdheti elölről. Másrészt, ha Orbán és Kóka tárgyal, nyilván Kóka sem lett volna ostoba, és kemény feltételeket szabott volna, márpedig az Orbánnal szembeni keménykedés az SZDSZ-ben mindig talál elég támogatót.

Orbánnak pedig több szempontból sem érdeke, hogy akárcsak közvetve is segítse Kóka megerősödését, vagy azt a látszatot keltse: Kóka (a Magyar Vizsla kettes számú főgonosza) bármiben tárgyalópartner, akivel arcvesztés nélkül meg lehet állapodni. Orbán tudja, hogy gazdasági irányváltásra, klasszikus jobboldali gazdaságpolitikai fordulatra volna szükség, ezt szűk körben el is ismeri, de nem tűzheti ezt a Fidesz zászlajára. Nem köthet még alkalmi szövetséget sem olyanokkal, akik a „túloldalon” már rég ezt mondják. Nehéz volna ugyanis megmagyarázni a szociális népszavazók tömegének, hogy a Fidesz épp a vizitdíjas párt elnökével boltol. Ebből a szempontból mindegy, hogy Kóka „Sulinet” János mennyire hiteles kapitalista.

Ráadásul van egy nem túl nagy létszámú, de fiatal, gazdaságilag aktív réteg, a leendő középosztály magja, akik ma 30–40 évesek, a versenyszférában dolgoznak, és várják a rég szükséges változtatásokat. Az ő szavazataikért való versenyben Orbán jól jár, ha hatalomra kerülése esetén behoz egy szakértői kormányt (amelyre Kádár népe előtt rá lehet verni a balhét, tehát a másik szélen nem veszt szavazatokat).

Ám Kóka és az SZDSZ gazdaságilag liberális szárnya is ezekre a szavazókra hajt, és bíznak abban, hogy nekik Kóka elég hiteles kapitalista.

Márpedig közép- és hosszú távon ezt a társaságot kell megnyerni. Lényegében ők mozgatják a termelést, ők hozzák a magánszféra fontos döntéseit, rajtuk fog múlni minden, viszont nem szólíthatók meg a barna esőt kiabáló Népszava-közeli retorikával. Orbán ezért jól járt, hogy Fodor lett az SZDSZ elnöke, és ezért tette jól, hogy csendben kivárt, és nem csinált még véletlenül sem olyat, amiből az SZDSZ hasznot húzhatott volna. Ha viszont most sikerül megegyezni, minden szempontból haszon: előrehozott választás és biztos győzelem, közben lehet demonstrálni, hogy lám, az ország sorsáért még a liberális életmódú Fodorral is össze kell fogni, meg lehet nyugtatni az aggódó aktivistákat, a szakértői kormány megalakításával meg lehet úszni a szociálisan népszavazók haragját, ugyanakkor hosszú távra meg lehet szerezni a legfontosabb szavazóréteget, akikre a liberálisok építenének. Vagyis Orbán de facto az SZDSZ-elnökválasztást is megnyeri.

Egészpályás letámadás, valóban. Fodornak meg ott maradnak azok, akik kinyúlt pólóban elmélkednek Marxról meg a nünükékről, és még mindig vannak bizonyos tévhiteik a passzátszéllel kapcsolatban.

A szerző a hirszerzo.hu munkatársa