Égéstermék PT

Reggelente, ahelyett, hogy teafőzéshez látnék, mint rendesen, reszkető kézzel kotorászom elő a születési anyakönyvi kivonatomat, s szívdobogva nyugtázom: „národnosť maďarská”. Hál’ Istennek megmaradtam, pedig majdnem hat órát aludtam. 

Hohó!, tör rám a gyanakvás újabb hulláma. Hát a nyelvtudás? Nélküle egy magánjellegű okirat sem hiteles. Bekapcsolom a rádiót, mondja Pátriám a híreket – és én értem! Már nyúlnék a vízforralóért, de Őtanárságom megállít: ez csak hallás utáni szövegértés, alapszint. A B2-esért harcba szállva próbálom Csenger Feri után formálni a szavakat. Hát, az artikulációt még gyakorolnom kell, de végül is nem a szép beszéd a fontosz, hanem az érthetőszég, viszont hadd mehesszek már végre piszilni, tankérem! 
És ez így megy már jó ideje, smasszerkedek magammal. Mi van velem? Nem magyarkodtam mostanában eleget? Bevallom, magyaroknak nem, mert akkor azzal is henceghetnék, hogy tudok levegőt venni. Persze amikor egy színmagyar házaspártól azt hallom, hogy szlovák iskolába íratja a gyerekét, akár egy titkos ügynök, előkapom virtuális kokárdámat, hátha meg tudom állítani őket a jó szándékkal kikövezett úton. 

Először egyetemistaként keveredtem ilyen vitába. Előzőleg úgy volt, hogy elvisznek kocsival Kassára, de nem akarták 400 km-en át hallgatni a dumámat. No proszím. Azóta se tanultam belőle. Legutóbb egy fodrásznő állt bosszút a frizurámon. Képtelen vagyok a nyelvembe harapni, ha egy gyereket két-félnyelvűvé akarnak képezni.

Szóval, eddig jól elvolt a nemzeti önazonosságom. Az ám, csakhogy időközben megtudtam, hogy rendkívüli intézkedések keretében (600 000 euró) is lehet őrizni! Egy teljes éven át. Virtuális tevékenységgel. Szellemi végtermék nélkül. Hát menten összezavarodtam.

LÁTHATATLAN MUNKÁÉRT 600 EZER EURÓ

De hiszen akkor én elpocsékoltam az életemet! És rajtam kívül több tízezer közösségben gondolkodó honfitársam, akik nem a megmaradás szajkózásával keresik a kenyerüket. Nem járna nekünk kárpótlásul legalább egy hűtőmágnes, kedves Főnix PT? Vagy kulcstartó? (Az óriásplakátot csak a frizurám miatt nem említem.) Az egy dolog, hogy az össznemzeti mutyi parazsán tetszenek sütögetni a pecsenyéjüket, de ha már lebuknak, könyörgöm, miért égetik azokat is, akik nem hisznek a mítoszokban, és nem a hamvaiból szeretnék újjáéleszteni a közösségüket?

Hizsnyai Tóth Ildikó