Ébredező Európa

Ha csak az elmúlt évtized válságkezelő mechanizmusait tekintjük, az egyik legszembetűnőbb vonásuk az volt, hogy Európa egyedül az európai – balkáni – konfliktusokat sem tudta kezelni, azokban a régiókban is Washingtonnak kellett kezdeményeznie és keményen fellépnie, ahol pedig amerikai érdekek nem voltak. Most annál természetesebbnek vesszük, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni harcot az USA vezényli, hiszen a támadás Amerikát érte. Bár sejteni lehet, hogy ez akkor is így lenne, ha a szörnyű terrortámadások célpontja valamelyik európai főváros lett volna. Hogy nem mondvacsinált gond ez, azt jelzi: egyre több szakértő sürgeti a sokkal aktívabb és egységesebb európai külpolitikát. Különösen azokban a térségekben nem lenne szabad kontinensünknek csupán a másodhegedűs szerepével megelégednie, amelyekben bár jelentős amerikai érdekeltségek vannak, de földrajzilag sokkal közelebb vannak Európához, mint az USA-hoz. A legmarkánsabb példa erre még mindig a Közel-Kelet, annak ellenére, hogy a német diplomácia az utóbbi hónapokban már fel tud mutatni korábban nem tapasztalt sikereket. Timothy Garton Ash, a neves brit politológus szerint Európa térképét most Afganisztánban írják át, mivel a terrorizmus elleni harc a hidegháborúhoz hasonlóan Európa jövőjét is alapvetően befolyásolja. Ezért az öreg kontinensnek végre tudatosítania kellene, hogy legközelebbi szomszédja éppen az iszlám és az arab világ, arról nem is beszélve, hogy földrészünkön vagy húszmillió muszlim él. Nos, az aktívabb külpolitika nem az amerikaival szembeni, hanem az azt európai szempontokkal kiegészítő lépéseket jelentené. Amire Nagy-Britannia esete a legjobb példa. Az angolok az USA legszorosabb európai szövetségeseként – példa rá az iraki légtér közös ellenőrzése is – részt vesznek az Afganisztán elleni katonai műveletekben. De ezt nem „kiszolgálószemélyzetként” teszik, amit jól érzékeltet, hogy London már megfogalmazta különvéleményét például az Afganisztán jövőjét érintő kérdésekben is. Ilyen szempontból lehet érdekes az EU pénteki genti csúcsértekezlete; az elnöki tisztet betöltő belga kormányfő már jelezte, hogy Európának főleg a humanitárius műveletekre és a válság elfajulásának megakadályozására kell összpontosítania. „Világos, hogy nem hagyjuk belesodorni magunkat egy világméretű konfliktusba” – tette hozzá. Talán majd az is kiderül, milyen valóságtartalom húzódik meg e tetszetős megfogalmazás mögött.