Dzurinda és a státustörvény

Az elutasítást a magyar illetékesek akkoriban a küszöbön álló önkormányzati választásokkal magyarázták. Tény, hogy a jelentős külpolitikai sikereket maga mögött tudó Dzurindának sikerült össz-szlovák pártkonszenzust kialakítani az ügyben, amely ideig-óráig segítheti a miniszterelnököt a labilis kormánykoalíció összefogásában. A jelenlegi kormánykoalícióban minden párt a mérleg nyelve, nagyon nehéz azonban egy olyan helyzetben manőverezni, amelyben a koalíció többi tagja egy ellen fordul. Dzurindának számolnia kell azzal, hogy eddigi legmegbízhatóbb partnerét, az MKP-t fokozatosan eltaszíthatja magától. Mivel az SDKÚ hosszú távon egy erős jobbközép (gyűjtő)párt szerepére törekszik, ennek elérésében két ellenféllel kell számolnia: a KDH-val és az MKP-val. Már a 2002-es választások előtt a különböző felmérések világossá tették, hogy a bizonytalan szlovák szavazók számára az MKP akár politikai alternatíva is lehet. Minél előbb tudatosítják ezt az MKP-ban, annál hatékonyabban készülhetnek fel a közeljövő politikai csatáira.

A magyar érdekek képviselete, pontosabban az MKP koalíciós viselkedése – szlovák szempontból – valószínűleg tovább élezheti a feszültséget a kormánykoalícióban. Továbbra is élő az a paradox helyzet, hogy míg a magyarok nincsenek teljes mértékben megelégedve a kicsikart kormánypozíciókkal, addig a szlovák politikai és médiaelit úgy gondolja, hogy a magyarok túlnyerték magukat. A már most érzékelhető szlovák politikai- és médianyomás fokozódhat, amikor olyan tisztán magyar érdekekként felfogott ügyek kerülnek politikai reflektorfénybe, mint a magyar egyetem vagy a restitúció kérdése. A magyar kedvezménytörvény körüli események sejtetni engedik, milyen nehéz helyzetben lehet az MKP, amelyet még tovább bonyolíthat az olyan – egyelőre – szőnyeg alá söpört belügyek állandó feltörése, mint Duray Miklós közszereplése helyenként. Éppen Duray volt az, aki részben – politikai felelősséget nem vállalva – belekényszerítette az MKP-t a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban egy olyan helyzetbe, amelyből a párt nehezen fog tudni kitörni.

A szlovák kormány kedvezménytörvénnyel kapcsolatos – a szlovák külügy által kidolgozott – 15 pontos álláspontját figyelembe véve valószínűsíthető, hogy Eduard Kukan külügyminiszter hasonlóan szerencsétlen módon manőverezte bele a miniszterelnököt egy olyan helyzetbe, ahonnan – már az ellenlépésre kondicionált közvélemény nyomása miatt is – nagyon nehéz lesz visszalépni.

Nehezíti a helyzetet, hogy az MKP külpolitikai jelentősége egyre inkább csökken, csakúgy, mint a demokráciát a jogtiprókkal szemben őrző pártról alkotott kép is halványodik. Ebben a helyzetben növelni kéne a párt külpolitikai potenciálját és szerepét, valamint külpolitikai kérdésekben bevetni a párt legbefolyásosabb politikusait. Bugár Bélával az élen.