Dróntámadásra a rakéta a jó válasz?

Befejeződött az iráni bosszú első köre. Ballisztikus rakétatámadással válaszolt Irán Szulejmáni temetése utáni órákban az amerikai műveletre. Az iraki területen fekvő, amerikai légibázisokat érte a csapás, körülbelül egy tucat rakéta érhetett célt.

Elsőre elrettentően hangzik, hogy az irániak úgy döntöttek, közvetlenül az iráni felségjelzéssel ellátott fegyverekkel csapnak vissza az amerikai csapatokra. Eddig arról spekuláltunk, hogy majd a proxy-háborúk eszkalálódhatnak, az irániak tovább fegyverzik a Hezbollahot és a többi regionális közel-keleti síitabarát milíciákat, akik aztán támadásokat intézhetnek a saját hatókörükbe eső amerikai érdekeltségek ellen. Ezzel szemben most ugyanazon a szinten viszonozták a csapást: az iráni katonaság az amerikaira mért csapást.

Ebben óriási a kockázat, hiszen a Fehér Ház rögtön reagálna.

Mégis, meglepő módon most ez tűnik az egyik legjobb forgatókönyvnek.

Ugyanis az iráni kommunikáció a rakéták becsapódását követően azt sejtette, hogy ezzel be is fejezték a bosszút. Ha az eszkaláció nem folytatódik, az nagy ajándék.
Ráadásul Trump elnök első Twitter-üzenetei sem lettek agresszívebbek.

Feltehetőleg csak fizikai kár keletkezett, aligha estek el amerikai katonák. Teheránban mégis eladható a válaszcsapásuk belpolitikai szinten. Sőt, a szövetséges erőkre egyébként hosszú távon veszélyesebb proxy-hadviselés lenne nehezebben tálalható az iráni feldühödött választói rétegnek, hiszen az egy óvatosabb taktika. A közvetlen csapással jobban le tudják hűteni a kedélyeket.

Az sem elhanyagolható az egész történetben, hogy az iráni vezetésnek ez az amerikai támadás mint egy falat kenyér, úgy jött a fokozódó hazai elégedetlenség és a korábban kitört utcai tüntetések miatt. Ahogy az orosz vezetés is mindig örömmel használja fel a külpolitikai kihívásokat a hazai nehézségekről való figyelem eltereléséhez, úgy ez a taktika Teheránban is beválik. A következő 24 óra megmutatja, hogy a látványos rész ezzel véget érhet-e.

Ahogy biztosak lehetünk abban is, hogy a kibertérben, milíciák közt további eszkaláció jön.

Az iráni belpolitikai helyzet egyébként sokban hasonlít a háború előtti Szíriára: a klímaváltozás az ország több vidéki térségét súlyosan érinti évek óta. A földművelésből élő helyiek több hullámban a városokba költöztek és ez a folyamat még zajlik. A szankciók alatt azonban még esélytelenebb, hogy munkához jussanak, így nő a társadalmi feszültség – és ez csak az egyik törésvonal.

Így nemcsak Trump elnök kedélye kiszámíthatatlan, hanem az is, hogy az iráni vezetés mikor és mire hajlandó a belpolitikai konszolidáció érdekében. Eszkalálni a figyelemelterelés végett; vagy visszafogni az agyarakat, hogy ne menjen el még több pénz a katonai költségvetésbe... Az a döntés mindenesetre megszületett, hogy több mint kétszáz millió dollárral növelik a Kudsz különleges erők keretét.