Drágábban majszoljuk a csokoládét

Ennek nagyon prózai oka van: a kakaó világpiaci ára az elmúlt hónapokban jelentősen megugrott. Jelenleg egy tonna kakaó ára 7200 dollár körül mozog, ami történelmi piaci csúcsot jelent. Összehasonlításképpen: tavaly ilyenkor egy tonna kakaót még 2600 dollár körüli árért lehetett vásárolni. Egy év alatt tehát a kakaó világpiaci ára csaknem megháromszorozódott, és ez a költségnövekedés növeli az árát minden édességnek, mely nagyobb mennyiségű kakaót tartalmaz. Az árnövekedés legjobban a csokoládékat érinti, mert a jobb minőségű csokoládék legalább 35 százalék kakaót tartalmaznak, de az étcsokoládéknál a 70 százalékos kakaótartalom sem ritka.

Amikor kedvenc csokoládénkat élvezzük, rendszerint nem gondolunk bele, honnan származik a benne lévő kakaó. Talán jobb is, mert egy törékeny mezőgazdasági piacról van szó. A világ kakaótermelésének csaknem háromnegyede egy maroknyi nyugat-afrikai országból származik. A piac legfontosabb szereplője Elefántcsontpart, mely jelenleg a világ kakaótermelésének 44 százalékát adja. Hogy mennyire központi Elefántcsontpart helyzete a kakaópiacon, az jól lemérhető abból, hogy a második legnagyobb termelő Ghána a világ termelésének csak 14 százalékáért felelős. Másképpen megfogalmazva: a kakaó világpiaci ára alapjában véve attól függ, hogy ebben a két országban milyen volt a termés. Mivel mezőgazdaságról van szó, a kakaótermesztők is ki vannak téve az időjárás szeszélyeinek, és jelenleg éppen ez okozza a gondot. Tavaly az erős esőzések hozzájárultak a nyugat-afrikai kakaóültetvények hozamainak csökkenéséhez, és az esők hozzájárultak a növényeket megtámadó betegségek terjedéséhez is. Elefántcsontparton és Ghánában egyaránt pont akkor csökkent a megtermesztett mennyiség, amikor a kakaó iránti globális kereslet növekedni kezdett, ami nem vezethetett máshoz, mint a kakaó világpiaci árának robbanásszerű növekedéséhez. 

Természetesen segítene a helyzeten a kakaótermelés növelése, de sajnos az nem olyan egyszerű. A kakaótermelés döntő része Afrikában kis családi ültetvényeken folyik, és ezek a kistermelők nem rendelkeznek elegendő tőkével az ültetvények bővítéséhez. Figyelembe kell venni azt is, hogy legalább öt év kell ahhoz, hogy a frissen ültetett kakaófák teremni kezdjenek. Nem mellesleg, a kakaóültetvények bővítése gyakran erdőirtással is jár. Ez manapság nagyon kényes kérdés, az EU-ba már csak olyan kakaót lehet behozni, mely bizonyíthatóan nem erdőirtásból származó területről származik. 

A kakaópiac keresleti oldalán viszont leggyakrabban nagy globális élelmiszeripari cégek találhatóak, melyek azon dolgoznak, hogy a csokoládét és az egyéb kakaót tartalmazó édességeket a magas kakaóárak mellett is nyereségesen tudják értékesíteni. A csokoládégyártók egy ideig próbálták a növekvő kakaóköltségek egy részét magukra vállalni, de idővel nem volt más kiút, mint a csokoládé árának a növelése. Kreatív megoldásként a csokoládégyártók azt a módszert is alkalmazzák, hogy ugyan a csokoládé árát nem emelik, de kissé csökkentik a termékek tömegét. A gyanútlan fogyasztónak első látásra fel sem tűnik, hogy egy tábla csokoládé már nem 100 grammos, hanem mondjuk csak 90. 

Jó lenne azzal zárni, hogy a kakaó világpiaci ára hamarosan csökkenésnek indul, de sajnos könnyen megtörténhet, hogy a magas árak évekig is megmaradnak. Ha ez nem volna elég, egy újabb gyenge termés Elefántcsontparton vagy Ghánában még tovább is növelheti a kakaó árát. A magas kakaóár idővel új ültetvények telepítésére fogja ösztönözni a termelőket, de addig sajnos hozzá kell szoknunk a drágább csokoládé gondolatához.