Drága selejtek

A műszaki cikkek vásárlásánál valakinek vagy szerencséje van, vagy nincs. Nos, nekünk nem volt. Négy éve a tulajdonunkban van egy meglehetősen drága tévékészülék. Sok mindenre képes, de legjobban egyvalamit tud – elromlani. Legelőször féléves korában szorult arra, hogy szervizbe fuvarozzuk (az ilyen csodamasinákhoz már nem jön a szerelő házhoz, hanem számítógépre kell kapcsolni a hiba megállapítása végett). Másnapra a hibát eltávolították, haza lehetett hozni – megjegyzem, a szállításhoz két markos férfi kell, ugyanis a készülék nemcsak méreteiben nagy, hanem nehéz is. Ez a szituáció az elmúlt négy évben ötször megismétlődött: rövidebb-hosszabb ideig a szerviz vendégszeretetét élvezte a tévénk. A kérdésünkre, hogy ennyi hiba után vajon nem vagyunk-e jogosultak cserére, a válasz az volt, hogy mindig másfajta hibát fedeztek fel. A garancia minden javítás után meghosszabbodott, de mégsem volt annyira rafinált a tévénk, hogy a végtelenségig húzza a jótállási időt, utoljára bizony fizetni kellett. Ekkor már csak abban bíztam, mivel a készülék hazai gyártmány, az alkatrész nem lesz túl drága. Nos, nem is kellett csalódnom – 18 koronába került. A munkadíj viszont 720 koronát tett ki. Úgy látszik, a szerviz egész személyzete éjt nappallá téve a mi tévénk körül sürgött-forgott. Mi ebből a tanulság? Annyi, hogy semmire sincs garancia. Főleg arra nincs, hogy a garancia úgy működik, ahogy azt mi, vásárlók elképzeljük. Például ha egy drága műszaki cikket veszünk, azt esetleg azért tesszük, hogy ne kelljen állandóan javíttatni. Lehet, a legközelebbi meghibásodáskor kihajítom a közel 30 ezer koronás készüléket, s körülnézek a kínai piacon. Elképzelhető, hogy az majd üzemelés közben jól megráz, esetleg felrobban, kiég vagy mit tudom én. De tisztában leszek azzal, hogy olcsón selejtes árut kap az ember. Nálunk drágán is.

Kohút Ottília Tallós