Dobjuk össze a pénzt egy kohóra!

 

Rámutatott, hogy a „rendszer” oda telepített kohót, ahol se vasérc, se szén, se közlekedési infrastruktúra nem volt. Persze, akkoriban jobban foglalkoztatott bennünket, hogyan lehetne egy tanórát ellógni, és nem gondoltunk a szocialista iparosítással. A „város a városban” kolosszus azonban 1959-től ott áll, és várható volt, hogy előbb-utóbb kibukik, ott, ahol se szén, se vas, se víz, az áram meg drága, nem olyan jó acélt előállítani, főleg úgy, ha az Európai Unión kívüli versenytársakra más szabályok vonatkoznak. A szocialista nehézipar egykori fellegvára még torzójában is monumentális, 11 ezer embernek ad munkát, nem is beszélve a hozzá kapcsolódó beszállítókról és periférikusan mindazon szolgáltatókról, akiknek munkáját a dolgozók a gyárkapun kilépve immár lakosként igénybe veszik. Ha ez az embertömeg, mely megközelítőleg ugyanennyi családot is jelent, a szociális perifériára kerülne, netán el is költözne Kassáról, az romba döntené a régiót, ezt pedig felelős kormány nem engedheti meg. Kérdés persze, hogy ez a tény mennyire vigasztalja a kedves olvasót, aki kénytelen hozzájárulni a kohómentéshez. Persze, nem ez az első eset, hogy a kormány irracionálisan dotál munkahelyeket. A felső-nyitrai barnaszén-kitermelést végző magáncég is jórészt állami pénzen fut, csak hogy ne fordítsák lefelé a bányászkalapácsot. Így azért, hogy a környezetszennyező energiaforrás kikerüljön a föld gyomrából, mindannyian belefizetünk a bányászok bérébe, de persze ettől még a villany- és/vagy távhőszámlánkat is ki kell egyenlíteni. Ha nem lenne az állami dotáció, a régió nyomortanyává változna, hisz az állam jelenleg annyit tudna felkínálni a csak bányászathoz értő férfiaknak, hogy átképezi őket kosárfonónak vagy masszőrnek, amire nyilván nagy szükség lenne a régióban, főként ezres nagyságrendben. A kassai acélmű körül kialakult helyzetet nem lehet tisztán Robert Fico és kabinetje nyakába varrni, azért társfelelősséget visel gyakorlatilag az összes eddigi kormány – Vladimír Mečiar harmadik kormányát valamivel nagyobb felelősség terheli, mint a többit –, hisz tevékenységük vagy tétlenségük eredménye a jelenleg kialakult irracionális helyzet, mely irracionális lépésre kényszerítette a kormányt. Irracionális, mert képzeljük csak el, ha a U.S. Steelhez legközelebb eső kocsma tulajdonosa kopogtatna be holnap a kormányhivatalba, hogy ő is kapjon hasonló mértékű támogatást. Nyilván ajtóstul dobnák ki, mert 4 pincért nem fog dotálni az állam, csak 11 ezer kohászt. Pedig ugyanolyan munkahely, ugyanabban a régióban... Robert Fico kormányának ebben az ügyben – leszámítva a piros kabátos, kohászsisakos, munkavédelmi szemüveges bohóckodást – nem az a fő bűne, hogy egy ilyen tipikusan szocialista, egy relatíve szűk csoport érdekeit a közösség pénzéből finanszírozó döntést hozott, hanem hogy országlásának 4+1 éve alatt egyelőre nem tudott munkaalternatívát biztosítani a kassai (felső-nyitrai, dél-szlovákiai stb.) régiónak.