Dinamikus kormánypárti számmágia

Legutóbb éppen Peter Kažimír pénzügyminisztert sértette vérig az egyébként rendkívül visszafogottan fogalmazó Ivan Šramko. A szlovák államkassza őrének számító Költségvetési Tanács elnöke azt merészelte mondani, hogy a kormány nem használja ki eléggé a szlovák gazdaság dinamikus növekedését az ország pénzügyeinek rendbetételére.

Az egyébként szintén nem a hevességéről ismert Kažimír azonnal visszavágott: borúlátó brüsszeli statisztikai adatok felhasználásával és közvetve a józanság hiányával vádolva meg a Költségvetési Tanács elemzőit. Közben újra azokat a számokat húzta elő a kalapból, amelyek azt a képzetet kelthetik a gyanútlan választóban, hogy ennél fantasztikusabb kormányt el sem lehet képzelni. Az igazság azonban az, hogy ha a pénzügyminiszter számmisztikai mutatványaiból felocsúdva alaposabban utánanézünk a gazdasági mutatóknak, a helyzet korántsem olyan rózsás.

Már a szédületes gazdasági növekedésről szóló propaganda is hamis. Szlovákia gazdasági teljesítménye tavaly 3,4 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest, ami ugyan nagyobb az uniós átlagnál, ahhoz azonban, hogy objektív képet kapjunk, a szomszédos országokkal kell összehasonlítanunk magunkat.

Márpedig az uniós statisztikai hivatal szerint Csehországban tavaly 4,4, Magyarországon 4, Lengyelországban 4,6, Szlovéniában 5, Romániában pedig több mint 6 százalékos növekedést mértek. Ráadásul még ez a környező országokhoz képest visszafogottabb gazdasági növekedés sem a politikusoknak köszönhető, hiszen a legtöbb nemzetközi összehasonlítás szerint a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy keresztbe tegyen a vállalkozóknak, a vállalkozói környezetet mérő mutatók így már hosszabb ideje zuhannak.

Nem jobb a helyzet azonban az állam gazdálkodásával sem. Erre a kormány ugyan különösen büszke, általában azonban csak semmitmondó részadatokkal ámítja a lakosságot.

Mi a valóság?

Szlovákiának az egy évvel korábbi 51,8-ról az elmúlt év végére 50,9 százalékra sikerült csökkentenie a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyított államadósságot, ami 0,9 százalékpontos csökkenésnek felel meg. Csehország ugyanebben az időszakban 2,2, Magyarország 2,4, Lengyelország pedig 3,6 százalékponttal csökkentette a GDP-arányos adóssághegyét.

Ha valakik valóban büszkék lehetnének erre a mutatóra, akkor azok a csehek, akiknél a GDP-arányos államadósság a szlovák 50,9-cel szemben csupán 34,6 százalék. Időközben azonban leköröztek bennünket már a lengyelek is.

A helyzet tehát az, hogy az egyáltalán nem kirívóan jó gazdasági növekedésünket sem a kormánynak köszönhetjük, épp ellenkezőleg: a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy keresztbe tegyen a vállalkozóknak.

Emellett a kormány nem élharcosa az adósságcsökkentésnek sem.

Ne legyünk azonban igazságtalanok! Az adóbehajtás hatékonyságának növelésében és az így behajtott pénzösszeg felelőtlen elherdálásában a szlovák kormány valóban dobogós helyezéseket ér el, és a lakosság nagy részével ellentétben a kormánypárti politikusok erre is rendkívül büszkék.