(De mars!) – mellőzve

Európa nem felejt egykönnyen, s jól emlékszik az Amerikai Egyesült Államok is. Igaz, az utóbbi most kihagyható a sorból, mert tulajdonképpen nincs játékban. A jelenlegi játszmában a „küz?dőtéren” ott van az öreg kontinenssel szemben Vladimír Mečiar Demokratikus Szlovákiáért Mozgalma (HZDS). Az a párt, amely a kilencvenes évek felének táján – meg azért az azt követő időszakban is – bizony alaposan magára haragította az Európai Unió tagállamait (s demarsaival akkoriban volt játékban ebben a vonatkozásban az USA is).

A mostani fejlemények alapjait igazából abban az időben rakta le a HZDS. Jó szilárdan, lehetőleg nagyon mélyre helyezve… Olyannyira sikerült bebetonozni magukat, hogy Európa elszigetelődése a Mečiar-párttól azóta sem oldódott. Nagyon egyszerű képlettel így fejezhetjük ki a HZDS mai helyzetét: nem kellenek senkinek Jureňáék!

Az utóbbi napok hordaléka is igazolta Európa negatív viszonyulását a párthoz. A HZDS-t a népiek után Bilbaóban elvetették a liberálisok is, az Európai Demokrata Párt nemet mondott arra, hogy társuljon a szlovákiai kormánypárttal. Igaz, Mečiarék megfigyelőként ott ülhetnek a kispadon, de a játékba nem kapcsolódhatnak be. Elsősorban a korábbi kormányzás idején elkövetett súlyos és gyakran megbotránkoztató kihágásaikért (bár bizonyára a jelenlegi kormányzási ténykedésükkel sem szereztek sok piros pontot Urbániék). Ugyanakkor még valami másért is, ami már nem annyira múlt, hanem inkább jelen. A HZDS koncepció nélküli párt, lavírozgató és a hazai zavaros vizekben eredményesen halászgató tömörülés. Csakhogy külhoni halászgatása már egyáltalán nem eredményes. S ha nincs kapás, következik a kapkodás. Mert ha ponty (ló) nincs, akkor a kárász (szamár) is jó. Ekképpen taktikázgatott és taktikázgat mind a mai napig Vladimír Mečiar pártja, amikor közeledni próbál az európai politikai irányvonalakhoz.

A pártvezér kezdetben az európai szocialistákat jelölte meg mint olyan pártot, amely rokon a házédéeszes irányvonallal, majd hirtelenjében a népiek kerültek fókuszba, mondván, ez a célpont bizonyára jobban megfelelhet. Aztán következett az újabb váltás, és se szó, se beszéd a liberálisok ugrottak az első helyre a déeszem érdeklődési listáján. Csakhogy a pechek pechje lett mindez, mert az Európai Demokrata Párt módfelett Európa-beállítottságú, a társulást, az európai nemzetek egymáshoz való aktív közeledését szorgalmazza, ezzel szemben a HZDS az elszigetelődés, a saját nemzeti érdekek és témák gigantikus megtestesítője.

Európa üzenete – min?den?nemű hivatalos demarsot mellőzve – a HZDS-nek nagyon is egyértelmű és könyörtelen. Az öreg kontinens nem felejt, éberen figyel – és aggódik. És mondjuk egy DSZM-től is tart, mert utóvégre kinek is kell manapság egy megbízhatatlan, a korrekt játékszabályokat úton-útfélen megszegő, mindig is haszonleső politikai partner?! A kitárulkozó, nagy európai családban a konzervatívok és a nemzeti érdekeket hangoztatók címére nagyon sokan és sok helyütt lekezelően mindössze ennyit jegyeznek meg: de mars!

Susla Béla