Danko sötét hete

Ki nem kényszerített hiba – a tenisz szaknyelv így hívja azt, amit a napokban sorozatosan produkált a házelnök. Kezdődött a parlamenti cirkusszal: ahelyett, hogy Igor Matovič szépen befejezte volna a mondókáját és visszaült volna a helyére, Dankónak sikerült a bolhából elefántot kreálnia, egyben egy precedens nélküli lépéssel előrukkolnia. A szlovák parlamentben az elmúlt negyedszázadban sok vad dolog megtörtént – volt itt mečiari sötétség, grasszált arrafelé Slota, a „kelnyás” Ľupták és más állatfajták –, ám olyanra még a harcedzettebb képviselők sem emlékeznek, hogy egy miniszter elleni bizalmatlansági indítványt egyszerűen két hónappal arrébb toljanak. Ez önmagában értelmetlen: vagy megfelel a tárcavezető, vagy nem, ha pedig nem, akkor azonnal meneszteni kell, nem majd két hónap múlva.

A márciusi bizarr kormányalakítás után a megfontolt vezető, a konszenzuskereső politikus képében tetszelegni kívánó Danko ráadásul nevetségessé is tette magát „horalkys” eszmefuttatásaival. „Amikor majd egyszer átadom posztomat az utódomnak, senkin sem lesz a parlamentben trikó, senki sem fogja sértegetni kollégáját és nem fog Horalkyt bontogatni” – mondta a házelnök. Ezzel már súrolja Pavol Paška szintjét, aki 2006–2010 között próbálta a Danko által megálmodott figurát hozni, ám róla is kiderült, hogy a szólamok mögül hiányzik a valós tartalom.

És mindezek után jött az aláírás-hamisítási ügy, ami ismét csak Dankónak lesz kellemetlen, nem pedig a botrányban vélhetően sokkal inkább érintett Andrej Hrnčiarnak. Hiába a Sieť parlamenti alelnöke az első számú politikai gyanúsított, mivel már politikai hulla, nem oszt, nem szoroz, mi történik vele. Marad, leváltják, kitüntetik, önként távozik? Tökmindegy, úgyis ez az utolsó ciklusa a nagypolitikában. Danko azonban hosszú távra tervez, ami ilyen amatőr hibákkal nem megy.

Amatőr hibák? Itt megállhatunk egy pillanatra, ugyanis amellett, hogy malőrökről beszélünk, ezek a tettek azt sejtetik, túl nagyra szabták a felelős államférfiúi öltönyt. Danko is tipikusan az a politikus, aki ideig-óráig el tudja adni a megújhodás maszlagját, ám amikor a tettek mezejére lép, könnyűnek bizonyul. Mondhatni: tökéletesen beleillik az SNS-es, smeres politikusi átlagba.