Csomagkapcsolt választás

Milyen szorzót adtak volna a londoni, vagy akár a szlovák fogadóirodák arra, hogy a hétvégén a HZDS kongresszusa nem Vladimír Mečiart választja meg elnöknek? Bármelyik nyugodtan megkockáztathatta volna az „egy a szlovák költségvetés kiadási

oldalához” arányt (kis magyarázat azoknak, akik nem járnak fogadni: ha nem Mečiart választják meg, s aki ezt eltalálta, több mint 300 milliárd koronát nyert volna). Noha Mečiar szeret a jó irányba változó politikus szerepében tetszelegni, s a sajtó és a többi párt is hajlamos ezt néha elfogadni, a HZDS-ben nem változik semmi. Hacsak azt nem vesszük némi újdonságnak, hogy akadt két ember, aki Mečiar ellen mert szavazni. A háromszoros miniszterelnöki múlttal rendelkező örökös pártvezér elképzelései a demokráciáról minimum furcsák. A két alelnököt a küldöttek egy csomagban választhatták, bónuszban kaptak még egy központi titkárt is. Három tisztségre három jelölt, de nem ám akárkik; semmiféle alulról jövő kezdeményezés, vagy legalább a demokrácia látszatát megtartani igyekvő versenyszerűség.

Az elnök mondta meg, kik helyettesítsék őt, és kik képviseljék a pártot. Az alelnökök számát is gyorsan megharmadolta, nehogy többen legyenek a döntéshozatal közelében. Ha Pavol Ruskóra – mellesleg teljes joggal – azt mondják, úgy irányít, mintha egy cég tulajdonosa lenne, akkor ez igaz lehet Mečiarra is: kft-t működtet. Bár én inkább furcsa demokráciafelfogásában keresném a bakit.

Senkinek sem tűnt fel a pártban ez a választási momentum, Milan Urbáni megválasztott alelnök kimondottan demokratikusnak tartja. Az egyedüli Miroslav Maxon volt pénzügyminiszter, Mečiar sokéves közeli munkatársa volt, aki némi kritikát is megfogalmazott a kongresszuson, s aki nem találta demokratikusnak az alelnökök megválasztásának módját (de az is lehet, csak azért támadt fel hirtelen az igazságérzete, mert Mečiar őt nem kínálta csomagban a küldötteknek). Maxon azt mondta, remélte, változhat valami a pártban, de most rá kellett döbbennie, hogy nem. Érdekes, hogy Maxonban akkor ért meg a változás igényének gondolata, amikor kiesett Mečiar kegyeiből. Amíg vályúközelben volt, nem hiányolta a demokráciát, nem volt baja az irányultsággal, sőt erős támasza volt az exminiszterelnöknek. Nevezzük ezt érdeki demokráciaérzéknek. Maxon most a kilépés lehetőségét lebegteti, de korábban hülyének nevezte azokat, akik vagy hat hullámban elhagyták Mečiar pártját. Az az érzésem, ha Maxon megy, nem ez lesz a legnagyobb hullám, mint a hetedik az óceánon.