Csodavárás

Pontosan olyan volt ez a karácsony is, mint amilyet várni lehetett. A tévéadók elárasztottak bennünket az ismert emberek karácsonyi szokásaival, egyikük azt mondta, bármilyen fáradt is, bármennyire kedvetlen is, az ünnepi asztalnál valahogy mégis megtörténik a csoda. Ő szerencsés ember, mint oly sok milliónyian.

Pontosan olyan volt ez a karácsony is, mint amilyet várni lehetett. A tévéadók elárasztottak bennünket az ismert emberek karácsonyi szokásaival, egyikük azt mondta, bármilyen fáradt is, bármennyire kedvetlen is, az ünnepi asztalnál valahogy mégis megtörténik a csoda. Ő szerencsés ember, mint oly sok milliónyian.

A szomszédban a karácsony már évek óta pokol, a csalódások napja. A hosszas készülődés rendre azzal zárul, hogy a szülők menthetetlenül összevesznek, a mama végigsírja az ünnepi vacsorát, a papa elrohan, a gyerekek a fagyos légkörben a rengeteg ajándéknak sem tudnak örülni. Ők szerencsétlen emberek, mint oly sok milliónyian – nem is kell hozzá elhagyatott, magányos öregnek lenni. Mert bizony az apró karácsonyi csoda csak akkor történhet meg bennünk, ha mi magunk képesek vagyunk azt elővarázsolni környezetünk számára is.

Úgy karácsonyozott a nagyvilág is, mint máskor. A pápa békefelhívásáról az idén is elmondható az, ami a korábbi években: még soha nem volt olyan időszerű, mint most. Voltak fagyrekordok, természeti katasztrófák, légibalesetek. S aki a hírműsorok idején nem kapcsolt át más csatornára, annak a karácsonyába beúszott a világpolitika a maga ridegségével. Beúszott a fegyvercsörtetés, beúszott az idei esztendő legtöbbet emlegetett embere, Oszama bin Laden, a róla szóló legújabb találgatásokkal, a gonosznak a harmadik évezred nyitányaként általunk kreált, már minden emberi léptéket meghaladó mítoszával. Még Betlehemben is ismét pattanásig nőtt a feszültség, miután Arafatot nem engedték be a városba az éjféli misére.

Szóval az idén sem történtek meg azok a nagy csodák, amelyek bekövetkeztében ünnepektájt hajlamosabbak vagyunk mélyebben hinni, mint máskor. Talán mert ilyenkor könnyebben elhisszük még magunkról is, hogy jobbak vagyunk, mint valójában. Talán mert egy kis időre tényleg jobbak is vagyunk. És nem is gondolunk arra, hogy nem maga a csoda tett bennünket jobbá, hanem a csodavárás. És várni fogjuk jövőre is, meg azután is, hiszen nincs ember, aki ne lenne hajlandó elhinni, aki ne bízna a szíve mélyén abban, hogy az ő életében is történhet még csoda.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?