Csillapodhat a menekülthullám, de nem fogunk unatkozni

Február végétől viszonylagos fegyvernyugvás van Szíriában, az orosz–amerikai egyezségen nyugvó tűzszünet egyedül a folyamatosan területet vesztő Iszlám Államra és az an-Nuszra Front terrorszervezetre nem terjed ki. Végezetül Vlagyimir Putyin orosz elnök március derekán elrendelte a Szíriában harcoló katonai kontingens nagy részének kivonását. E három, egymásba fonódó esemény jó esetben megállíthatja a 2014-től földrészünket célba vevő, egyre erőteljesebb menekülthullámot. Azt a milliós nagyságrendű hullámot, amely mind háborgóbbá teszi az európai politikát, amely komoly törésvonalakat okozott az uniós tagállamok között és választásokat befolyásoló tényezővé vált, legutóbb éppen Szlovákiában. 

Természetesen a probléma akkor hal el lassan, ha a bazári szintű alkudozást is magas szinten űző törökök csinos, 3 milliárd eurós uniós pénzinjekció fejében valóban visszafogadják a görög szigetekig elvergődött menekülteket – cserébe az EU 72 ezer szíriai földönfutót telepít át közvetlenül Törökországból. Ankara meglehetősen követelőző volt az unióval szemben mindaddig, amíg nem tapasztalta, hogy a Nyugat-Balkán országainak határain áthatolhatatlan szögesdrótok virítanak.  A masszívan ellenálló pengés drótok nagyon fájdalmas mellékhatása a macedón–görög határon levő Idomeni menekülttábor ezreinek szenvedése... A tavaly nyár végétől még a görög pénzügyi agóniát is háttérbe szorító menekültkérdésre nyilvánvalóan nem a szögesdrótok jelentik a megfelelő választ, hanem a viszonylagos béke Irakban és Szíriában. Bagdad amerikai katonai tanácsadóival egyetemben már Kirkuk és később Moszul visszafoglalását tervezi az Iszlám Államtól, a szír kormányerők orosz támogatással pedig az ókori romváros, Palmüra visszafoglalásánál tartanak. Az iszlamisták kezdenek gyengülni, a napokban egy csalódott „szent harcos” kiadta a szélsőségesek több mint 22 ezer tagjának adatbázisát, a masszív amerikai, és a még rombolóbb orosz bombázások hatására a dzsihádisták pénzforrásai beszűkültek. 

Nagyon nehéz ügy a szélsőségesekkel folytatott harc, de legalább ilyen nehéz Bassár el-Aszad szír elnökkel zöld ágra vergődni. A Kreml tavaly szeptember 30-án küldte légi egységeit a szorongatott szír vezetés segítségére, nem eredménytelenül: az orosz pilóták több mint 9000 bevetés során elvágták az iszlamisták fő utánpótlási vonalait, és a légierő támogatásával mintegy 400 települést, együttesen 10 ezer négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza a kormánycsapatok. A sikeres katonai akcióval a Krím és Kelet-Ukrajna miatt elszigetelődött Putyin kitört a politikai karanténból és egyben újra helyzetbe hozta Aszadot, aki nélkül lehetetlen eredményt elérni a vontatottan haladó szír békekonferencián. A török–kurd, a török–orosz, az iráni–szaúdi szembenállás ellenére – még sorolhatnánk a potenciális feszültséggócokat – mégis úgy tűnik, az éppen öt éve tartó, a tüntetésekből, zavargásokba majd polgárháborúba torkolló szíriai polgárháború zaja lassan elülhet. Ha ez bekövetkezik, akkor a konfliktusok egész sorát szító menekülthullám fokozatosancsillapodik. Ám akkor sem fogunk unatkozni, jöhet ismét a görög pénzügyi dráma új fejezete, az esetleges brit kiválás az unióból és egyéb „nyalánkságok”... Mert mindig helyzet van.