Csehországban érdemes (ál)betegnek lenni

Kifizetődő manapság betegnek – vagy pontosabban fogalmazva álbetegnek – lenni Csehországban. A szociáldemokraták kormányzati pozícióba való kerülése után alig két évvel, 2000-ben ugyanis lényegesen emelkedtek a betegszabadság idején folyósított állami pótlékok, ami radikálisan változtatott a korábbi helyzeten, amikor betegnek lenni szinte egyenértékű volt az elszegényedéssel. A Václav Klaus vezette jobbközép kormányok idején, tehát lényegében a kilencvenes években a betegeskedés komoly anyagi hátrányt jelentett, az ember csak havi fizetése töredékét kapta, ezért aki tehette, nem maradt otthon, s ha már otthon kellett maradnia, akkor azt inkább a szabadsága terhére tette. Jelenleg fordított előjelű problémára panaszkodnak a Csehországban beruházó külföldi cégek s mellettük a hazai cseh vállalkozók is: példátlanul sokat vannak betegszabadságon a cseh munkavállalók. A statisztikák szerint a magyarok évente 15 és fél, a szlovákok 23 és fél, a csehek 28 és fél napot hiányoznak munkahelyükről. Ugyanakkor az EU átlaga alig négy-öt napi munkahelyi hiányzás. A különbség lényeges és szembeötlő. A legtöbb megbetegedést a 20 éven aluliak jelentik, akiknél ezt nyilvánvalóan inkább ügyeskedésnek lehet nevezni, hiszen egészségük általában biztosan jobb, mint az idősebb korosztályokba tartozóké. Hasonló a helyzet a 10-15 ezer koronát keresőkkel is. Nekik azért érdemes betegeskedniük, mert a szociális juttatás itt olyan magas, hogy a 14 ezer korona bruttó havi bérig kereső munkavállaló betegség esetén nem érez lényeges anyagi visszaesést. Egy 14 ezres bruttó keresetnél a nettó bér mintegy 10 500 korona. Betegszabadság esetén a táppénz csak mintegy ezer koronával kevesebb. Másrészt gyakran jelentenek beteget azok is, akik különböző okok miatt elveszítették munkahelyüket. A Právo című lap országos statisztikákra hivatkozva kimutatta, hogy azokban a régiókban, ahol magas a munkanélküliség, az országos átlagnál jóval magasabb a betegszabadságon levők aránya is. Prága környékén például a munkavállalók mintegy 19 százaléka megy el betegszabadságra, a gazdasági visszaeséstől sújtott észak-morvaországi régióban viszont a munkások 49 százaléka. Egy tanulmány szerint a cseh állam 2002 első tíz hónapjában mintegy 30 milliárd koronát fizetett ki a betegeskedőknek. A helyzet ismerői azt állítják, hogy az esetek mintegy 30 százalékában álbetegekről volt szó. Ugyanakkor komoly probléma, hogy az idei első félévben az egészségbiztosításra 15,3 milliárd koronát fizettek be, de a kiadások 17, 4 milliárdot tettek ki, tehát jóval meghaladták a bevételt. Hosszú távon ez nyilván nem tartható. A probléma 2000-ben merült fel először, amikor megváltoztatták a betegsegélyezési rendszer néhány részét. Korábban az egy napra maximálisan kifizethető összeg 270 korona volt, ma már 690 korona, s értéke mindig követi az inflációt is – mondta Jiří Hoidekr, a társadalombiztosítási alap igazgatója. Szerinte a segélyek növekedése helyes irány. A hibát abban látja, hogy elmaradt a rendszer átfogó reformja. Zdeněk Škromach munkaügyi miniszter már bejelentette, hogy törvényjavaslatot terjeszt elő, amely orvosolná ezt a problémát. A tervezet szerint a betegség első három napját a munkaadó fizetné, s ezzel a munkaadók lehetőséget kapnának, hogy saját maguk is ellenőrizzék alkalmazottaikat. Ugyanakkor az orvosok is ösztönözve lennének, hogy szigorúbban járjanak el az esetleges álbetegekkel szemben. Az elképzelés harmadik pontja szerint a hatóságok megszigorítanák a táppénzen levők ellenőrzését, és szigorodnának a szankciók; például a munkaviszonyt is fel lehetne bontani. Megszigorodna az orvosok ellenőrzése is.