Dömping Mikulásból

Gyermekkoromban szorgalmasan pucoltam a cipőm, suvickoltam a bakancsom, és dobogó szívvel rohantam december hatodikán reggel az ablakhoz, hogy lázas sietséggel bontogassam az öreg nagyszakállú ajándékait, majszoljam a csokit, narancsot. Persze úgy nyolc-kilenc évesen már tudtam, hogy anyu vagy apu az, aki apróságokat, édességet, netán virgácsot csempész a lábbelibe, de ez egy cseppet sem zavart. Továbbra is hittem a Mikulásban, a krampuszban, a Jézuskában, mert hinni akartam (!) – s ez így volt jó. Meg aztán: egyik sem csapott be, még akkor sem, ha rosszaságom miatt Mikulás vagy Luca napján több széndarabot és virgácsot találtam a cipőm-ben, mint nyalánkságot, gyümölcsöt. Mellesleg, a krampuszt mindig is egyéniségnek tartottam, ellentétben Mikulás bácsival... Kedves Olvasó, ha Ön mos azt hiszi, hogy a jegyzetíró tévedett pár napot, rosszul gondolja. Mikulás apó ugyanis megérkezett. Sőt, egyszerre több van belőle, s mindannyian Mikulás-kampányt tartottak. A modern Mikulásnak ígéretekkel van tele a zsákja , na meg sok szép jövőképpel.

Némelyik Mikulás azzal akar továbbra is Mikulás maradni, hogy a sárga földig lehordja a többi Mikulás-jelöltet, némelyik meg akarja szabni, hogy mit és milyen beállításban írjanak róla, és olyan is akad, aki egyszer reggel felébredt, megvakarta a hasikáját, rájött, hogy az biz üres, a jövőbe bámult pár pillanatig, majd eldöntötte: Mikulás leszek! Mert milyen szép is az, mosolyt varázsolni a nyomorba, rénszarvastelepet létesíteni, s ezzel is munkát adni a helyi lurkóknak, fogni a kezüket, hogy össze ne törjék magukat a kivilágítatlan, gidres-gödrös utcákon, sok-sok hitelt felvenni, hogy minden nebuló Milka csokit ehessen, naponta többször is, álmodni jövőt, csillagfényest, tágasat, hogy csak úgy süvítsen a szél. Avagy tudni, hogy Mikulás többé már nem leszek, tehát felpörgetem az iratmegsemmisítőt, utoljára még jól megjutalmazom a Mikulás-segédeket, és elmegyek Finnországba, mint anno ki is?

Akad Mikulás, aki hívei körében egyelőre sikerrel alkalmazza a cukorka és virgács technikáját, bár ez utóbbiról sosem felejti el megjegyezni, hogy arról a rusnya krampusz tehet, de van olyan Mikulás-jelölt is, aki mini Mikulás-birodalmat akar, ahol a jelszó: Kuss! Ám a napokban vérrel-verejtékkel próbálja meggyőzni a gyerekeket arról, hogy dehogyis, csak rosszul vannak informálva, mert buták, felkészületlenek és nem bírnak rá figyelni két percnél tovább.

Ami engem illet, én a Mikulástól egy tisztességes krampuszt akarok, olyat, aki ha lop, legalább bevallja, több szenet akarok a cipőmbe, mert a gáz januártól gáz, a két szem cukorkán pedig vesszenek össze a húgom gyerekei – én majd elnézem őket méltósággal, jóságos mosollyal, piszkosul szeretve önmagamat, mert hiszen a szeretet és a közjóért végzett munka, a jó szándék hegyeket mozgat meg, mint tudjuk. Mert önzetlen. Naná!