Ide nekünk Grönlandot!

Egy hete még jól szórakozott a sajtó azon, hogy Trump megvenné Grönlandot Dániától. Számolgatták a négyzetkilométereket, a telekárakat, találgatták, mivel kenyerezhető le az ottani, alig 57 ezres lakosság. 

Grönlandot már az első ciklusa alatt akarta Trump, a dán miniszterelnök akkor abszurdnak nevezte az ötletet. A visszatérő amerikai elnök tanácsadói azonban figyelmeztették őt, hogy az USA szándékai komolyak. Nekik ugyanis nemzetbiztonsági okokból szükségük van Grönlandra, mert nem nézhetik tétlenül, hogy a térségben összevissza cirkálnak az orosz és kínai hajók. Trump azzal fenyegeti őket, hogy az USA különadót vet ki Dániára, ha nem adják el nekik önszántukból a világ legnagyobb szigetét. 

A történelem során többször bevált elegáns maffiózótaktikát alkalmaznák: először pénzt kínálnak érte, és ha a másik fél kevesli a vételárat, akkor elveszik erővel. Trump ugyanis szükség esetén egy katonai intervenciót sem tart elképzelhetetlennek. 

A dán kormányfő a minap váratlanul közölte, hogy kész tárgyalni az amerikaiakkal Grönland ügyében. Erre időközben jó oka lett, a szigetlakók ugyanis hangot adtak önállósulási szándékuknak, és egy esetleges népszavazás, ki tudja, milyen eredményt hozna. Emiatt nemrég gyorsan belerajzolták Grönlandot Dánia címerébe, hogy világos legyen, kihez tartozik ez a sziget, majd pedig elhangzott az ominózus mondat, amelyre pár évvel ezelőtt még senki sem számított: várják az USA konkrét árajánlatát. 

Mi következik ebből? Nos, mára egyértelművé vált, hogy az 1945 után kialakult világrend kezd felbomlani. Évtizedeken keresztül alapvetőnek számított a nemzetek önrendelkezése, a nagy nemzetközi szervezetek, intézmények döntéseit pedig mindenki elfogadta. Újabban viszont kibontakozóban van az úgynevezett realista külpolitikai iskola, amely – nagyon leegyszerűsítve – azt vallja, hogy győzzön az erősebb. A vezető hatalmak vehemensen védik saját érdekeiket. Ez a kis államok számára egyértelműen veszélyes lehet, mert senki sem áll melléjük, ha az egyik nagyhatalom szemet vet az országukra. 

Grönland megvásárlása azért tűnik sokak számára kézenfekvőnek, mert így került az USA szövetségi államai közé Alaszka és Puerto Rico is. 

Alaszkát az oroszoktól vették meg 1867-ben hétmillió dollárért, Puerto Rico pedig már 1917- ben, az első világháború közepén az USA társult állama lett. A helyi lakosok megkapták az amerikai állampolgárságot, és azt remélték, a kis karibi sziget végre egyenesbe kerül. Nem így történt, minimális fejlesztéseket hajtott végre az új tulajdonos, viszont a helyieknek részt kellett venniük az amerikai katonai hadműveketekben. És bár a legutóbbi, 2017-es népszavazás eredményét az alacsony részvétel miatt Washington nem fogadta el, azaz Puerto Rico még mindig nem teljes jogú USA-tagállam, katonai támaszpontnak továbbra is ideális, a helyi életszínvonal pedig kit érdekel... 

Hasonló forgatókönyvre számíthatnak a Grönlandon élők is, ha Donald Trump vágya valóra válik. Mert bár a sziget földrajzilag közelebb esik az Egyesült Államokhoz, mint Dániához, ők jelenleg az Európai Unió polgárai, aránylag normális, kiszámítható persektívákkal. Egy esetleges adásvételi szerződés alapján viszont gyökeresen megváltozna az életük.