Szovjet katona újíttatta fel a bényi feszületet – a helyiek a kilétét kutatják

Egy-egy szakrális kisemlékekhez sok történet is kapcsolódhat. Itt különösen azokra az építményekre kell gondolnunk, amelyek régóta, akár több mint 200 éve figyelik az alattuk zajló életet. Pontosan ilyen kisemléknek számít a bényi szőlőhegy bejáratát őrző, eredetileg 18. századi feszület, amelyet nemrég újítottak fel a helyiek.

A Garam menti pokol

Az eredeti posztamensen álló felirat tanúsága szerint a feszületet 1791-ben állíttatták. Hogy pontosan milyen okból történt ez akkoriban, nem tudni.

A feszület aztán egészen különleges szerepet töltött be a pontosan 80 éve lezajlott Garam menti páncéloscsaták valamelyikében. Mint közismert, a „csata” elnevezés három ütközetet jelentett 1944 decembere és 1945 februárja között. A harcok hevességét máig őrzi a környékbeli falvak emlékezete. Szinte közmondásos, hogy a sebesült és halott katonák vére vörösre festett a Garam vizét. Könnyen lehet vérfagyasztó történetek hallani például egyes szovjet egységek kegyetlenségeiről, ami miatt az „oroszok” kifejezés még ma is vészjóslónak számít.

Ugyanakkor nem minden fekete-fehér. A Vörös Hadsereg katonái között is szolgáltak olyan személyek, akik a legborzalmasabb körülmények között, majd azok után is képesek voltak felülemelkedni az átélt borzalmakon. Bényben az egyik ilyen történet egy szakrális kisemlékhez fűződik.

Életet mentett

A bényi szőlőhegy felső részén álló kis kápolna kertjében állunk a csípős januári reggelen. Az 50-es évekből származó korpusztöredéket nézzük. Ahogy arról bő három éve lapunkban is beszámoltunk, a kápolnát az Árpás család építette. A családfővel, Lajossal, ill. Bálint fiával most a korpusz mögött lapuló történetet boncolgatjuk.

A „titok” elsősorban egy szovjet katonára vonatkozik. Miről is szól az ő története?

Valószínűleg egy ágyúból vagy tankból, tehát nagyobb kaliberből lőhettek rá. A legközelebbi erdő felé szaladt, és a kereszt mögé vetődött be. Abban a pillanatban ellőtték fölüle a keresztet, és ő ezzel megmenekült. Aztán túlélte a háborút is, amit valójában abból tudunk, hogy valamikor az 50-es években visszajött ide. Úgy gondoljuk, hogy 1956 előtt történt ez, mert azután aztán megint nem volt »egyszerű« világ

– meséli a történetet Bálint.

Édesapja folytatja: 

Valószínűleg tiszt lehetett, hiszen ez akkoriban nem úgy volt, hogy valahol a Szovjetunióban felülök a vonatra, majd kérek Bénybe egy jegyet, s eljövök ide. Akkoriban komoly engedélyek kellettek ahhoz, hogy valaki Csehszlovákiába elutazhasson.

A szovjet katonának Bényben csak egy célja volt: hogy felkeresse a szőlőhegy bejáratát őrző feszületet, amely mögött a páncéloscsata során menedéket talált. Ám amikor látta, hogy még évek múltán ugyanolyan csonkán áll, mint ahogyan a rá nézve szerencsés találat érte, kezébe vette az ügyet. Nem világos, hogy honnan fogadta fel a szakembereket, az viszont tény, hogy a kereszt és a korpusz helyre lettek állítva – valószínűleg mindenféle felavatásról, felszentelésről mentesen. A katona ezt követően a legnagyobb valószínűség szerint sosem járt többet a helyszínen.

Másodszor is megújult

Az 50-es években elvégzett munkát idővel kikezdte az idő vasfoga, a feszület sokáig kallódott, majd néhány éve a helyiek összefogtak az újbóli helyreállítására. Legutóbb a bényi Juhász András kezdte el szorgalmazni a renovációt, majd Árpásékkal, Való Bélával és a kőműves Fazekas Ferenccel kiegészülve elvégezték a munkát, amelybe az önkormányzat is besegített. Az 50-es évekbeli felújításból származó keresztet megjavították, ill. új korpuszt helyeztek ki rá. A régi töredékét pedig a szőlőhegyi kápolna mellett állították fel. Végül 2022 adventjének elején szentelték fel újra a feszületet.

Szovjet katona kerestetik

Árpásék főleg Juhász András elbeszéléséből rekonstruálták a történetet. Ő egykor még a katonatiszt nevét is tudta, azonban ma már sem ő, sem más nem emlékszik rá, ki lehetett pontosan ez a személy.

Árpás Bálint időközben 2023 tavaszán teljesen véletlenül egy kávézóban megismerkedett valakivel, akiről aztán kiderült, hogy Magyarországon orosz attaséként dolgozik. Felkeltette érdeklődését a történet. 

Meglepődött a képeken, mivel a szőlőhegyhez vezető út végig autók parkoltak, amikor a feszült felszentelése volt. A sok embert látván, akik között idősek is voltak, megkérdezte, hogy miért nincs harag az oroszok iránt?

– utal Bálint arra, hogy a Vörös Hadsereg háborús bűncselekményei miatt a szovjet egységek emlékezete nagyon sokszor erőteljesen negatív a kelet-európai országokban.

Az attasé aztán 2024 nyarán jelentkezett újra, majd összekötötte őket egy Budapesten dolgozó oroszországi egyetemi tanárral, aki aztán a helyszínen nézte meg a bényi feszületet. „A hölgy azt mondta, hogy az elfogadás szempontjából is ez úgymond egy aktuális téma lenne náluk, vagyis hogy egy ortodox orosz újít fel egy katolikus emléket” – fogalmaz Bálint. Bár hozzáteszi, még az sem teljesen biztos, hogy etnikailag orosz volt a katona, mivel a Vörös Hadseregben számos nemzetiség tagjai harcoltak.

Hacsak nem jut eszébe Bényben vagy a környéken valakinek a katona neve, akkor a moszkvai levéltárakból is kiderülhet, pontosan kiről lehetett szó. Ha minden igaz, az illetékesek jelenleg ott kutatják, ki lehetett az a szovjet katona aki azokban az években beutazási engedélyt kért és kapott Csehszlovákiába.