„Itt az ember sosem érzi magát egyedül“

A garampáldi és kisgyarmati határok közé beékelődő bényi szőlőhegy hiába marasztaló hangulatú és festői fekvésű, a régebbi időkhöz képest csak nagyon kevés tulajdonos műveli a kerteket és szőlőket. Már csak ezért is érdekességnek számított, hogy másfél héttel ezelőtt új kápolnát szenteltek fel az Ipoly menti hátság részét képező szőlőhegy felső részében – valamivel több mint 200 méteres tengerszint feletti magasságban. A helyszínről kiválóan látszik a Alsó-Garam mente egy szakasza, a bényiek mellett a kéméndiek vagy a bartiak is ráláthatnak falujukra. A kápolna elől vagy annak tornyából széttekintve pedig gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy az a bényi kéttornyú templomra néz. Árpás Lajos, az építtető családfő gyorsan hozzáteszi, ez nem véletlen, pontosan így akarták kimérni az építmény helyét.

Fogadalom és hála

„Már majdnem 2018 telét írtuk, amikor megbetegedett a feleségem. Ilyenkor az ember hova fordul? Istenhez fordulunk, ha gond van, s valahogy így volt nálunk is. Viszont nem úgy gondoltuk, hogy majd a gyógyulás után építjük fel a kápolnát, hanem attól függetlenül“ – magyarázza Árpás Lajos az építés hátterét. A felesége gyógyulása végül egy évet vett igénybe, s addigra a gondolatot már tettek követték. A tervrajzok Bréda László által 2019 karácsonyára készültek el, s végül közös, családi döntés született arról, hogy most nem másra költenek, hanem a kápolna felépítésére. 2020 januárjában történtek meg végül az első „csákányvágások“ a még fagyos talajon a családfő egyik gyermekkori barátjának jóvoltából. A rokoni-baráti segítség sosem maradt el az építkezés alatt, sokan kivették a részükt a munkálatokból az épület helyének kimérésétől kezdve egészen a tetőszerkezet felállításáig. Volt, aki jelképes összegért, más ingyen jött közreműködni. Nagy András udvardi esperes-plébános segített a családnak elintézni az építésre vonatkozó engedélyt a püspökségnél.

„Kapóra jött az is, hogy a járvány miatt nem nagyon lehetett sehova emberek közé menni, ide viszont igen, hiszen itt magunk voltunk, a kápolna pedig nyugodtan épülhetett 2020-ban“ – fejtegeti a családfő. Idén már csak a környezetét alakították, majd a nyár végéhez közeledve ünnepélyes keretek között, szentmisével és kulturális műsorral egybekötve szentelték fel csaknem 300 fő részvétele mellett.

Bizonyosságot keresve

A felesége gyógyulásába vetett hit mellett más gondolatok is motiválták a családfőt. Úgy látja, túl sok a bizonytalanság a világban, „nem tudni, hogy mi az igazság“, ezért úgy látja, Istenhez kell fordulni.

Más helyszín nem is jött számításba, s ebben biztosan egyet fog érteni mindenki az építtetőkkel. „Ide ha valaki kijön, itt soha nem érzi magát egyedül. Még ha egymagában van, akkor sem“ – mondja Árpás Lajos. A kápolna ugyan magánterületen áll, ám a vízválasztó felé vezető út melletti vasajtón bárki bemehet a szakrális építményig, hogy megtekintse, megpihenjen vagy ha valaki hívő, akár imádkozhat is. Az építtetőnek pedig azért fontos a kápolna neve, mert Jézus születéséhez vezető várakozás, az advent jelentőségét nagyra tartja. Az építmény környékét pedig fenyves övezi, ami szintén köthető a karácsonyi időszakhoz.

Régi-új kellékek

A kápolna oldalai nyitottak, így gyakorlatilag szabadtéri épületnek tarthatjuk. A világítást napkollektorok segítségével biztosították, hiszen a szőlőhegy félreeső részén nincs áramellátás. Az északi oldali tetőről medencébe gyűjtik a vizet, amely így kis tóként működik. A beltérben és a környéken több szakrális tárgy látható, van, amit a család hozott ide, de másokat adományként kaptak. Az oltárszobrot, amelyen a kis Jézus átkarolja anyja, Mária nyakát, Mézes Árpád szobrász-restaurátor készítette.

Érdekességszáma megy, hogy a kápolna déli oldalán egy olyan feszületet állítottak fel, amelynek korpusza eredetileg a garampáldi szőlőhegy egyik szakrális kisemlékét díszítette. „Nagyapámnak hat gyereke volt, s közülük az egyik fiú meghalt 18 éves korában, szívnagyobbodásban. Akkor öntötték ezt a Krisztus-alakot vasból, majd felállíttatták a páldi szőlőhegy végében. Már mindenki elhunyt, csak egy nagynéném van a faluban, aki azt mondta, hogy ott van az a feszület, sajnálná, ha tönkremenne, hozzuk el mi“ – meséli Árpás Borbála, Lajos felesége. Az eredeti kereszt akácfából készült, s végleg elkorhadt. A bényi szőlőhegyi kápolna mellett végül betonkeresztet készíttettek az egykori garampáldi korpusznak, amely felújítva, eredeti helyétől számítva mintegy két kilométerre vigyázza a szőlőhegy környékét.