Csecsemőkorban

Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a szeptember 11-i terrortámadásokkal új időszámítás kezdődött a nemzetközi politikában, akkor némi iróniával azt is mondhatjuk, hogy ez az új világ épp tegnap lett három hónapos: a legszebb csecsemőkorba lépett. Általában úgy is viselkedik. A szeme már nyiladozik, az értelme még nem, s a lényeg, hogy nagyon kellene óvni. De a történések inkább azt bizonyítják, hogy a régi világ szeptember 11-én csak egy új kihívással találta magát szembe, amelyet régi emberek próbálnak régi módon kezelni. Amerika katonai győzelme egy percig sem volt kétséges, de arra senki nem gondolt, hogy a tálib rezsim ilyen hamar összeomlik. Mindenki elhitte az orosz hadsereg szovjet tisztjeinek jóslatait. Most, hogy a XXI. század haditechnikája felmorzsolt egy hozzá képest ósdi és rosszul szervezett hadsereget, a nagy kérdőjelek következnek.

Ezután egy al-Kaidának nevezett fantom, ha úgy tetszik, a terrorizmus ellen kell harcolni: itt a rakétafegyver hatástalan, mert nem lehet behatárolni, nem lehet megfogni, a szakértők is örökké csak sejtésekről beszélnek. Mindegy, hogy minek nevezzük, a lényeg maga a jelenség, a terrorizmus, amelyről – sajnos – nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy újratermelődik. Újratermelik azok a régi problémák, amelyekhez az említett régi emberek közelítenek a régi módszerekkel. Csak most ért véget a bonni Afganisztán-konferencia, amelyen az ország jövőjének irányait szabták meg. És máris az látszik valószínűnek, hogy Bonn ugyanazt jelenti majd Afganisztán számára, mint Bosznia-Hercegovina esetében Dayton. Igaz, Daytonnak köszönhetően lett vége Boszniában a háborúnak, de nem nehéz megjósolni, mi történne, ha kivonnák onnan a nemzetközi békefenntartókat. Afganisztán a nyugati civilizáció számára még nagyobb ismeretlen, mint a Balkán, az afganisztáni törzsi társadalom értékrendje még távolabb áll attól, amit Bonnban a tiszteletreméltó nyugati demokrácia játékszabályai szerint próbáltak levezényelni.

És azért Bonnban is mindenkinek megvolt a „kedvence”, az amerikaiak inkább a pastukat futtatják, az oroszok az Északi Szövetség fő erejét, a tádzsikokat tömték eddig is pénzzel, fegyverrel, az üzbég Dosztum hadúrnak már nem jutott a tortából, néhány past- törzsi vezető megint egymással harcol. Szóval: lehet, hogy Afganisztánban fenntartható lesz a bonni béke, de sokkal több nemzetközi katonával, mint a Balkánon. És Afganisztán csak egy ország, ráadásul nem is nevezhető a nemzetközi terrorizmus melegágyának. Ebből a szempontból Afganisztán csak pótcselekvés Amerika számára, amely pontosan tudja, hogy a tűzfészket nem ott kell keresni, ahol bin Laden van, hanem ahonnan jött. Ott pedig Washington is sáros, régóta.