Csak semmi pánik

A nyugdíjpénztárak ugyanis a legrosszabb évüket zárták a tíz évvel ezelőtti gazdasági válság óta, a 19 nyugdíjalapból 17 veszteséges volt.

Legrosszabbul a kockázatosabb alapok teljesítettek, átlagosan 4–5 százalékot veszítettek értékükből, voltak azonban olyan nyugdíjalapok is, melyeknek értékcsökkenése a 10 százalékot is meghaladta. A biztonságosabb kötvényalapok valamivel jobban teljesítettek, de a legsikeresebb sem tudott valós növekedést felmutatni, és többségük enyhe értékvesztéssel zárt. Emiatt a nyugdíjpénztártól kapott levél felbontása keserű perceket okozott. 
Nem lehet elégszer elismételni, hogy a második nyugdíjalap minden résztvevője valójában befektetővé válik, a nyugdíjpénztárak ugyanis a résztvevők befizetéseinek értékét a pénzpiacokon próbálják megnövelni. Csak rajtunk múlik, hogy inkább a biztonságosabb, de kisebb hozamot ígérő kötvényalapokat részesítjük-e előnyben, vagy a részvényekbe és tőzsdeindexekbe fektető kockázatosabb alapokat, amelyek nagyobb hozammal kecsegtetnek.
A részvények és a tőzsdeindexek a világgazdaság jó éveiben átlag feletti hozamot tudnak biztosítani, de válság esetén akár többtucatnyi százalékot is veszíthetnek értékükből.

A 2018-as értékvesztés éppen emiatt következett be, a nemzetközi tőzsdepiacok többéves szárnyalás után az év utolsó hónapjaiban visszaestek. A nemzetközi tőkepiacok szereplői ugyanis egyre pesszimistábban ítélik meg a világgazdaság helyzetét, és ennek hatásait érzékelik a hazai nyugdíjpénztárak tagjai is.
Nincsenek sokkal jobb helyzetben a kötvényekbe fektető nyugdíjalapok sem, ugyanis az alacsony kamatok miatt ezeknek a kötvényeknek a hozama is rendkívül alacsony.

Ám az igazság az, hogy a kockázatosabb alapok visszaesése a második nyugdíjpillérben résztvevők csupán kis részét érinti. 

A nyugdíjpénztárak adatai szerint az ügyfelek „csak” 1,79 milliárd eurót tartanak a kockázatosabb alapokban, míg a biztonságos, garantált alapokban 6,27 milliárdot. Ez első hallásra jó hírnek hangzik, pedig nem igazán az. A garantált alapokban ugyanis sok olyan ügyfél van, akinek a kockázatosabb alapokban lenne a helye. Ez főleg a második nyugdíjpillér fiatalabb résztvevőire érvényes, akiknek még hátra van néhány évtized a nyugdíjig. Hosszú távon ugyanis a tőzsdeindexekre alapozó nyugdíjalapok magasabb átlaghozamot biztosítanak, és ebbe beleférnek az olyan gyengébb évek is, mint a tavalyi. Tény, hogy ezek az alapok 2018-ban veszítettek értékükből, de 2012-től átlagosan 6–8 százalékos éves hozamot produkáltak. Ezzel szemben, a kötvényalapok átlagos éves hozama 2 százalék körül mozog. Ezért egy visszaesés esetén nem kell rögtön pánikba esni és átvinni nyugdíj-megtakarításainkat egy kötvényalapba. Lehet, hogy rövid távon ez jó taktika, de hosszú távon hozamveszteséget jelent. 

Hogy miért van mégis a második nyugdíjpillér résztvevőinek nagy része az alacsonyabb hozamú garantált alapoknál? Erről az előző kormány tehet, amely 2013-ban olyan döntést hozott, hogy a résztvevők többségét a nyugdíjak biztonságára hivatkozva automatikusan átirányította a garantált alapokba. 

A kockázatos alapokban csak az maradt, aki ezt maga kérte. Mivel a résztvevők több mint 90 százaléka ezt nem tette meg, szinte mindenki átkerült az alacsonyabb hozamú alapokhoz, ezzel pedig 2014 és 2017 között sokan nagyon jó hozamokról maradtak le.

Természetesen érzékenyek vagyunk a nyugdíj-megtakarításainkra, de ha még több mint tíz évünk van a nyugdíjkorhatár eléréséig, akkor a kockázatosabb nyugdíjalapokban a helyünk. Igen, lehetnek, lesznek rosszabb évek, de hosszú távon ez a kifizetődő stratégia.