Cirkuszhétfő után

Azzal indult a cselekmény, hogy a miniszter május 25-én levélben értesítette az államfőt, hogy a hónap végén lemond, vállalva a politikai felelősséget azért, hogy tavaly ő nevezte ki a Szlovák Földalap igazgatóját, aki korrupció gyanújával vizsgálati fogságba került. Hat nappal később váratlanul, érzelmektől fűtött hangon bejelentette: meggondolta magát. Ezernél is több erdész és agrárvállalkozó kérlelésére marad, és folytatja a harcot a közelebbről meg nem nevezett ellenfeleivel. Újságírói kérdésere azt is közölte, hogy elhatározásáról aznap reggel ismét levélben értesítette az államfőt, továbbá személyesen tájékoztatta a miniszterelnököt, akinek állítólag nem volt kifogása. Az ugyancsak jelen lévő Matovič pedig – szintén Mičovský elmondása szerint – szép szavakkal méltatta munkáját. Röpke három óra múlva a kormányfő, mintha mi sem történt volna, bejelentette, hogy Samuel Vlčant jelöli a minisztérium élére. Zuzana Čaputová szóvivője a fejleményt azzal magyarázta: az alkotmány nem rendelkezik arról, vajon figyelembe lehet-e venni a visszavont lemondást. Magyarázkodását hallgatva sokunknak eszébe jutott 2018 ősze, amikor Miroslav Lajčák szintén levélben mondott le, de aztán meggondolta magát és mégsem távozott a külügyi tárca éléről. Akkor senki sem hivatkozott az alaptörvényre.

„Szlovákiában már csak így van” – ismételgethetjük a sok homályos ügy kapcsán a cinikus mondatot. Ám így is marad a kérdés: vajon a két politikus szemtől szembe megmondta-e Mičovskýnak, hogy hiába kapálózik, távoznia kell, ezután dekkolhat a parlamentben. A másik magyarázat szerint a felzaklatott miniszter partizánakciójáról volt szó. Matovič szokásától eltérően hallgatott, Heger pókerarccal annyit mondott, hogy a miniszter valójában a sebtében összetrombitált sajtótájékoztatóján jelképesen így búcsúzott a támogatóitól. Ami röhejes mellébeszélés. Joggal nevezte ezt az elképesztő hétfőt egy szlovák kolléga politikai cirkusznak.

Az új agrárminiszter, Samuel Vlčan tavaly mindössze három hónapig ügyködött ugyanott államtitkárként, majd vette a kalapját. Szavahihető tanúk szerint szinte naponta viaskodott akkori felettesével.

Az agrárium érdekképviseletei nem repesnek a boldogságtól – egyelőre nem fújták le a sztrájkészültségüket. Nem értik, hogy az OĽaNO miért nem talált szaktekintélyt, és milyen szempontok alapján jelölte Vlčant, aki a nemzetközi kapcsolatok egyetemén végzett Moszkvában, majd Pozsonyban szerzett jogi diplomát, aztán a kaliforniai Berkeley Egyetemen menedzseri továbbképzésen vett részt, és 17 évig főleg orosz és osztrák bankok szolgálatában állt. Nem tudni, miért hagyta ott azt a szektort, s miért szegődött tanácsadóként az OĽaNO szolgálatába. Akadnak, akik szerint az agráriumban első lépésként rendet kell teremteni a kifizető ügynökség (PPA) és a földalap (SPF) háza táján, amihez kellő szakértelem és kemény kéz szükséges, így válságmenedzserként alkalmas lehet. Ám az csak hónapok múltán derül ki, van-e kellő szakértelme a sok sebből vérző agrárium és élelmiszeripar súlyos gondjainak fokozatos orvoslásához.