Bugárék a Rubiconnál

Arról a Špirkoról van szó, aki a Kaliňák–Bašternák-ügyben folyó nyomozást felügyeli; azt próbálják kivizsgálni a nyomozók, hogy Kaliňák törvénytelenül szerzett-e tulajdonrészt Bašternák cégében, a B.A. Hausban. Ám mintha a legsötétebb mečiari időkben éreznénk magunkat: a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított közszereplők úgy védekeznek, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személyt támadják és próbálják ellehetetleníteni. Šamko bíró nemcsak a nyomozó vádemelési javaslatát hozta nyilvánosságra az interneten, csatolt hozzá egy büntetőjogi elemzést is. Abból pedig egyértelmű, hogy Špirko megvádolása tendenciózus, félrevezető és egyszerűen nem állja meg a helyét. Felsorolja azt is, mi mindent kellett volna elkövetnie Špirkónak, hogy megalapozottan vádolhassák jogköri visszaéléssel. Hogy egy ügyész ellen vádat emeljenek, ahhoz még az sem lenne elég, ha törvénysértően végezné a munkáját, túllépné hatásköreit vagy egyszerűen nem végezné a munkáját. Ez nem elég – mindezt bizonyíthatóan tudatosan kellene tennie, azzal a szándékkal, hogy ártson vagy kárt okozzon másnak, illetve saját magát vagy más személyt előnyhöz juttasson. Ezek után nézzük, mit is „követett el” Špirko. Pusztán annyit, hogy az aktába belefoglalta az áfacsalási ügyben elítélt Ľuboš Varga vallomását is, benne a résztvevő rendőrök szerepéről. Abból a tényből, hogy lejegyzett egy elítélttől kapott információt, lehetetlen azt a jogi következtetést levonni, hogy ezt „szándékosan” azért tette, hogy ártson vagy magának az elítéltnek, vagy azoknak, akikről Varga információkat adott neki. Šamko bíró szerint ezért Špirko eljárása „nem merítheti ki a hatásköri visszaélés bűncselekményének minősített esetét”. Éppen ezért a vádemelésben leírtak egyáltalán nem minősülhetnek bűncselekménynek. Šamko bírónak köszönhetően már mindenki tudja, hogy ebben az ügyben a lehető legtöbbről van szó, a tét nem is lehetne magasabb. Tudja ezt a besztercebányai ügyészség is, amely Špirko vádemelés ellen benyújtott panaszáról dönt. Aki olvasta a Šamko által közzétett dokumentumokat, pontosan tisztában van azzal, hogy mire megy ki itt a játék. Ha ennek ellenére a besztercebányai ügyészség elutasítja Špirko panaszát, ugyanúgy felelőssé válik a meghurcolásában, mint azok, akik ezt a vádemelési színjátékot megrendezték. Tudja mindezt a Főügyészség is. Ugyanolyan helyzetbe került, mint 1995-ben a harmadik Mečiar-kormány idején. Az akkor kiszivárgott hírhedt telefonbeszélgetésben Ivan Lexa, a titkosszolgálat főnöke azt kérdezte Ľudovít Hudek belügyminisztertől, hogyan állítja le azokat a nyomozókat, akik bizonyítékokat találtak a SIS ellen. Hudek pedig azt válaszolta, hogy majd megoldja az ügyészség, „majd ők elrendezik”. A politikusok most ugyanezt várják az ügyészség vezetőitől: „majd ők elrendezik”. Mint egy felmosórongy, eltüntetik a kormánypárt összes mocskát. De ha megteszik, ők most nem számolhatnak azzal, hogy egyszer majd amnesztiát hirdet ebben az egész ügyben a fő bűnös.A Smer koalíciós partnerei is tudják, hogy ha nem tesznek semmit, ha szabad folyást engednek a dolgoknak, akkor Kaliňák gépezete véghezviheti azt, ami ellen ők még Mečiar idején oly hevesen harcoltak. Bugár Béla, František Šebej, Lucia Žitňanská, Peter Kresák és mások is megélték azt a korszakot, amikor a Mečiar-garnitúra bűncselekmény elkövetésétől sem visszarettenő lakájokat csinált az ügyészség vezetőiből. Akkor ellenzéki képviselőként foggal-körömmel harcoltak ez ellen. Ha most akár csak a passzivitásukkal hozzájárulnak a hasonló praktikákhoz, áthágnak minden határt. Átlépik a Rubicont, és már semmiben sem fognak különbözni azoktól, akik kriminalizálásra használják a pozíciójukat és a hatalmukat. A szerző a Trend hetilap kommentátora