Brünn bocsánatot kért a kitelepítésekért

KOKES JÁNOS

Nyilatkozatban fejezte ki sajnálatát Brünn, hogy a II. világháború után a városból kitelepítették a németeket, és ennek során közel 1700 ember életét vesztette. „Brünn városa őszintén sajnálja az 1945. május 30-án és az azt követő napokban történteket, amikor a kollektív bűnösség elve alapján ezreket kényszerítettek a város elhagyására” – áll a városi képviselő-testület nyilatkozatában. Petr Vokrál polgármester leszögezte: a dokumentum célja, hogy fejet hajtsanak a háború utáni események összes áldozata előtt.

Halálmenet a határra

A kitelepítést a korabeli helyi nemzeti bizottság hozta meg 1945. május 29-én, tehát három hónappal azelőtt, hogy a potsdami nagyhatalmi konferencia jóváhagyta a németek kitelepítését Csehszlovákiából. Az intézkedés elsősorban a nőket, gyerekeket és az időseket érintette, mert a munkaképes német férfiaknak dolgozniuk kellett a romok eltakarításán. A 20–25 ezer emberből álló brünni halálmenetet cseh fegyveresek kísérték Ausztria felé, ahová mintegy 15 ezren érkeztek meg. Néhány ezren különböző táborokban maradtak, 1700-an útközben meghaltak az embertelen bánásmód, a bántalmazások és az éhezés miatt.

Michal Hašek, a dél-csehországi régió elöljárója ugyanakkor azt hangsúlyozta, hogy a németeknek is bocsánatot kellene kérniük mindazért, amit a cseh lakosságnak okoztak. Brünn az idei évet a megbékélés évének minősítette. Az 1930-as népszámlálás szerint a 257 ezer lakosú Brünnben 52 ezer német élt.

Elkerülhetetlennek és igazságosnak tartja a csehek többsége a szudétanémetek II. világháború utáni kitelepítését Csehszlovákiából. A csehek emiatt nem szándékoznak bocsánatot kérni, és az akkor elkobzott német vagyont nem akarják visszaadni. Ugyanakkor a társadalom többsége elítéli a kitelepítést kísértő erőszakot – derült ki egy országos cseh felmérésből.

A csehek 61 százaléka szerint igazságos volt

A Nemzet Emlékezete társaság felmérése szerint a megkérdezettek kétharmada véli úgy, hogy a németek továbbra is azon vannak, hogy visszaszerezzék elveszett vagyonukat és ezzel a jövőben sem hagynak fel.

70 százalék szerint a németek kitelepítése elkerülhetetlen volt, 61 százalék igazságosnak is tartja azt. Az emberek 82 százaléka nem tart szükségesnek semmiféle vagyoni kárpótlást, és 60 százalék szerint a kitelepítésekért a cseheknek nem kell bocsánatot kérniük. Ennek ellenére a németek ellen elkövetett erőszakot a csehek 78 százaléka igazságtalannak tartja.

A Nemzet Emlékezete intézet szerint ma 40 ezer német él Csehországban. „Nyilvánvaló, hogy a kitelepítés témája továbbra is megosztja a cseh társadalmat. Ugyanakkor felnövőben van az a generáció, amely számára a kitelepítés elfogadhatatlan” – mutatott rá Mikuláš Kroupa, a Nemzet Emlékezete társaság alapítója.

A II. világháború befejezése után a korabeli csehszlovák vezetés a németeket és a magyarokat kollektív módon háborús bűnösnek nyilvánította, elvette állampolgárságukat, megfosztotta őket vagyonuktól és ki akarta telepíteni az országból. Az 1945 augusztusában Potsdamban lezajlott nagyhatalmi konferencia azonban csak a mintegy hárommillió német kitelepítését hagyta jóvá, a magyarokét nem. Ezután a csehszlovák vezetés a szlovákiai magyarságot belső, csehországi kitelepítésekkel, reszlovakizációval, illetve csehszlovák–magyar lakosságcserével akarta felbomlasztani.