Brexit: dicsőség helyett balsors

Már maga a 2016-os, a brexithez vezető népszavazást megelőző, hazugságokkal, tiltott adatgyűjtésekkel, nyílt unióellenes uszításokkal spékelt kampány sem volt piskóta (ezt már filmre is vitték), ám az azóta eltelt bő négy év még durvább fordulatokat hozott: a kiválás levezénylésébe belebukott a brit kormány, a szigetországi főtárgyalókat sorra menesztették, a határidőket a végsőkig kitolták, időközben sikerült újra elhidegülnie Skóciának Angliától, veszélybe került az Ír-sziget békéje, az év vége közeledtével Dover kikötővárosban ezernyi kamion kígyózik feltorlódva. Az eredmény? Egy nagy nulla (legalábbis lapzártáig), mivel London és Brüsszel nem tudott megegyezni a vita fő tárgyát képező egyenlő piaci versenyfeltételek és a halászat szabályozásának kérdéseiről. A szigetország ugyan időközben január 31-én kilépett az Európai Unióból, azonban a december 31-ig tartó átmeneti időszakban még zökkenőmentesen folyik tovább a kereskedelem azzal a céllal, hogy legyen idő a megállapodásra a kétoldalú viszonyrendszer feltételeiről, elsősorban a szabadkereskedelmi egyezményről.

Minden jel szerint a két fél képtelen megegyezni, jön a kemény, mindennemű egyezség nélküli brexit a vámfalakkal, a britanniai drágulással, legalább 50 ezer vámtiszt újbóli hadrendbe állításával, a várhatóan gyengülő fonttal, a kezdeti akadozó ellátással és olyan problémákkal, amilyenekre nem is gondolnak. Már az bizarr, hogy a brit hazai össztermék 0,1%- át sem elérő halászat kérdése lett végül a tárgyalások egyik kerékkötője – jelesül az, hogy a brit felségvizeken mennyi halat foghatnak az uniós hajók. London már jelezte, a haditengerészet négy járőrhajóját veti be az uniós „betolakodók” ellen, pedig amit a britek kifognak, azt jobbára az EU-ban adják el, miközben összességében halimportőröknek számítanak. Igen, a hagyomány, a felségvizek őrzése súlyos érv, mindkét oldalon ősi sérelmek, történelmi érvek jönnek elő. Egy példa: a flamand regionális parlament jelezte, ha nem lesz alku, akkor ők egy 1666-ban kiadott oklevelet tartanak majd irányadónak, amit II. Károly angol király adományozott Bruges városának, engedélyezve a halászatot a brit vizeken…

Vajon gondoltak-e a brexit hívei arra, hogy a brit állampolgárok elvesztik a jogot, hogy a határokon a zökkenőmentes átkelést biztosító EU-s folyosókat használhassák? A szigetország gazdaságának be kell érnie gyengébb növekedéssel, mivel az elvámolás lassítja és drágítja a termelést, ennek folyományaként a brit alattvalók lassabban növekvő életszínvonallal szembesülnek. A Johnson-kormány nem számíthat a titkosszolgálati információk zökkenőmentes cseréjére. Az uniós állampolgárok január 1-től kezdve nem költözhetnek és telepedhetnek le az Egyesült Királyságban megfelelő engedélyek nélkül. A mobiltelefonok unióra kiterjedő barangolási költségeinek eltörlése a brexit után már nem szavatolt Nagy-Britannia és az EU között. Január 1-jétől a szolgáltatók szabadon dönthetnek arról, felszámítanak-e roaming-díjat az EU területén a briteknek, vagy az Egyesült Királyság az uniós állampolgároknak. Vagy említsük meg a talán legelképesztőbb, a durva kiválás okozta következményt: a brit kamionsofőrök január elsejétől nem vihetnek be az unió területére semmilyen állati eredetű élelmiszert, azaz sonkás, sajtos vagy tojásos szendvicset sem. Ugyanis az unió külső határain tilos behozni bármilyen állati eredetű élelmiszert. Így a szegény kamionos a határon vagy bosszúsan kidobja a szendvicsét, vagy sietve magába gyűri...

Ezer érv lett volna a bennmaradásra és legalább ugyanennyi a brexit utáni megegyezésre, mérséklendő az uniós kilépés okozta károkat. Azonban minden jel szerint a nemzeti nagyság iránti nosztalgia legyőzte a józan észt, amiért nagy árat fizetnek a szigetország lakói. Vagy ahogyan a Financial Times fogalmazott, a brit társadalom a valós haszon helyett csak a dicső múlt iránti nosztalgiát, egy illúziót kap cserébe a függetlenségéért. Meg egy lassan nacionalistává váló kormányzó Konzervatív Pártot, élén a politikai szélkakas Boris Johnsonnal. Meg egy kereskedelmi határt Észak-Írország és Nagy-Britannia, azaz a korona két tagja között. És bónuszként még egy esetleges jövő évi népszavazást a skót elszakadásról. Így is megérte?