Boldogok a lelki szegények?

Országunk ugyanis hat pozíciót javított tavalyhoz képest, jelenleg a 29. helyet foglalja el a 146 országból álló rangsorban, ahol Magyarország az 51., Csehország pedig a 18. Vagyis ha az egykori Csehszlovákia viszonylatában nézzük az eredményt, akkor bizony megállapíthatjuk, hogy szomszédaink alaposan elhúztak ebben is. Magyarországhoz képest azonban jól állunk, sőt a 48. helyen álló Lengyelországhoz képest is. Vajon mitől vagyunk mi ennyire boldogok – kérdem én, de hiába böngészem órák óta a kritériumrendszert.

A szervezet az egyes országok lakosainak boldogságát az alapján méri fel, hogyan érzékelik az életüket befolyásoló tényezőket. Ide tartozik például a várható élettartam, az egy lakosra jutó bruttó hazai össztermék ára, a társadalmi támogatottság, a korrupció mértéke, a közösségekben uralkodó attitűdök vagy az élettel kapcsolatos döntések szabadsága.

Nos, én nem érzem úgy, hogy ezen tényezők jelentősen javultak volna nálunk tavalyhoz képest. És ezzel vélhetően nem vagyok egyedül. Több ankét is készült az elmúlt héten kis hazánkban, és ezek alapján az utca emberének meglehetősen szerény igényei vannak. Legalábbis olyanokat mondtak az orruk alá dugott mikrofonba, hogy boldogok, mert van munkájuk, egészségesek, stabil partnerkapcsolatban élnek, azt csinálhatják, amit szeretnek, vettek egy nagyon cuki új kutyát az elpusztult régi helyett…

Vagyis beérik azzal, ami más országokban az alap. Nem vágynak többre, nem tűztek ki maguk elé irreális célokat (föld körüli hajóút, lakatlan sziget megvásárlása), sőt mérsékelten nagyokat sem (hétvégi ház, új autó, egy Martin D-42 akusztikus gitár), ha egyáltalán van olyan céljuk, ami túllép a megszokott, szürke élet dimenzióin.

A boldogság mindenkinek mást jelent – ezt már a slágerszerzők is agyonkoptatták, úgyhogy nem merülnék most el a részletekben. Az azonban nem fér a fejembe, hogyan lehet Finnország listavezető, miközben ott működik a legtöbb doom-metál zenekar a világon. Ez a két statisztikai eredmény éles kontrasztban áll egymással, mert hiszen a boldog emberek leginkább reggae-t, forró latin zenéket vagy mulatóst játszanak/hallgatnak, nem pedig doom-metált… (Aki meg tudja magyarázni ezt a paradoxont, keressen fel bátran.)

A finnek mindenesetre rendkívül büszkék a világelsőségükre, sőt olyannyira pimaszok, hogy „boldogság-mesterkurzust” hirdettek. Júniusban tíz szerencsés ingyen vendégeskedhet Finnországban, ahol a turisztikai hivatal munkatársai feltárják előttük a boldogság titkát. A négy vizsgálandó terület a természet és életstílus, egészség és egyensúly, dizájn és mindennapok, valamint étel és jólét. Sajnos a jelentkezési határidőről már lecsúsztam, nem vagyok túl boldog emiatt. Némileg vigasztal az a tény, hogy csupán négy napról van szó, azaz mire elkezdeném élvezni, már vége is lenne…