Biztos pontok nélkül

Mondom nagy a bizonytalanság a világban – ismételte meg Bandika. Arra gondolok, nyúlt a söralátétekért –, hogy lemondatták a Mugabét. Holott mindenki tudja, hogy a fejlődő országokban a béke és a kiszámíthatóság előfeltétele egy jól bejáratott diktátor. Erre a hadsereg lemondatja, és még azt is leszögezik közben, hogy ez nem puccs. Ez pont olyan, mint amikor hatvannyolcban bejöttek a szovjetek, és cédulákat szórtak szét a tankokról, hogy segíteni jöttünk. Vagy amikor egy elnök bebörtönzi az ellenzéket, arra hivatkozva, hogy veszélyeztetik a demokráciát.
Ez semmi, szólalt meg Ervin, de tényleg itt a bizonytalanság korszaka, hiszen a következő foci-vébére nem jutottak ki az olaszok. Hát igen. Nincs ott a Pirlo, erre ki sem jutnak. Baj van a világgal.

Az semmi, de azt hallotta, hogy a Richter is le fog mondani, a szociális miniszter? Komolyan? Hát minek? Nem mindegy ki van ott? – kérdezte Bandika. Nekem mindegy. Nekem is, mondta Ervin.

És azt hallotta, hogy meghalt a Stadler? A mindenit, mikor? Kedden! Kutyafáját, pedig jó ember volt. Igaz, hogy birkapásztorként kezdte, meg adót csalt, de focicsapatot is alapított, és az nem kis dolog. És azt hallotta, hogy a Maďarič sem lesz már alelnök a Smerben? Múltkor hallottam a Jednotába a Julis nénitől is, ja. És miért mond le, büdös neki a munka? Tudja a franc, talán emigrálni akar. Vagy deriválni. Lehet. Vagy rájött, hogy rossz életpálya-modellt választott. Talán lehet még belőle sikeres sportoló. Vagy ha az nem, akkor énekes. Meglátjuk. Hanem ez mind semmi ahhoz képest, hogy állítólag a Szijjártó Péter is lemond. Hát hogyhogy? Talán úgy érzi, itt az ideje átadni a helyét a fiatalabbaknak. Hjaj. Lehetne egy kicsit több önbizalma. Még valaki lemond, komolyan mondom, rendelek még egy sört. Teljesen megértem, a maga helyében én is ezt tenném, helyeselt Ervin.

Jut eszembe, maga vásárolt valamit a fekete pénteken? Már hogyne vásároltam volna. Mit? Tíz kiflit, meg egy konzervatív Pali pástétomot. Akciós volt? Nem.