Biztatás a régiókból

A Szövetség hivatalosan bő egy évvel ezelőtt alakult meg, s azóta a legtöbb közvélemény-kutatás szerint a három elődpártból létrejött új politikai képződmény támogatottsága eddig rendszerint meg sem közelítette az öt százalékos parlamenti küszöböt. Kezdetben elsősorban a platformok létrejötte körül kialakult nézeteltérések, pozícióharcok, majd pedig a magyar kormánnyal kialakítandó viszony tisztázatlansága, nem ritkán az újdonsült pártvezetők kompromisszumkészségének a hiánya miatt. Nemrég tovább nőttek a párton belüli feszültségek, miurtán a Híd és az Összefogás platformok vezetői nem támogatták Berényi József jelölését Nagyszombat megye elnöki posztjára. Ráadásul az egymásnak feszülő álláspontjaikat az érintettek kiteregették a nyilvánosság elé. Simon Zsolt ekkor jelentette be, hogy a Magyar Fórum Jozef Viskupič megyei vezető újraválasztását támogatja. Megfelelő adatok hiányában csak találgatni lehet, vajon ez a pártelnök vélt vagy valós sérelmeiből fakadó lépés mennyivel csökkentette Berényi győzelmi esélyeit. A rá leadott szavazatok száma alapján aligha tévedek, ha úgy vélem, hogy szinte semmivel.

Ilyen előzmények után a Szövetségnek összesen ötvennégy képviselője lesz a megyékben, ami több a minimális elvárásoknál. Tény az is, hogy az MKP és a Híd eddigi polgármestereihez képest a mostani közös jelöltek közül hússzal kevesebb lett a befutó. Ugyanakkor a függetlenként győztes magyar nemzetiségű polgármesterek közül a legtöbben közeli kapcsolatban vannak, és ezután is együttműködnek a magyar párt helyi képviselőivel.

A múlt heti voksolások eredményeinek ismeretében fontos megnevezni azokat a tényezőket, amelyek hozzájárultak ahhoz, hogy a Szövetség jelöltjei sok helyen sikeresen szerepeltek. Azért is, mert a magyar választópolgárok bölcsebbek voltak néhány máig viszálykodó, továbbra is elfogult hazai magyar politikusnál. A józan többség a gyűlölködő fanatikusokkal ellentétben nem ásta még mélyebbre azokat az árkokat, amelyek elsősorban az MKP és a Híd híveit választották el egymástól. Szavazataikkal biztatták azokat a közéleti szereplőinket, akik nem csak szavakban tartják fontosnak nemzeti közösségünk képviseletét. Sokat nyomott a latban az is, hogy azokban a térségekben, ahol a magyarok nincsenek többségben, vagy szórványban élnek, jelöltjeik nem csak lózungként emlegették a más hazai kisebbségiekkel, továbbá a hasonló értékrendet valló, azonos érdekeinket felismerő potenciális szlovák partnerekkel való tényleges együttműködés fontosságát. Csak így lehet a Szövetség valóban a magyarok, a kisebbségiek és a régiók pártja. Amit a helyi, illetve jórészt az északkeleti regionális koalíciós listán bejutó ruszin, szlovák és roma indulók eredményei is igazolnak.

Ezúttal is sokan emlegetik, hogy a helyi és a megyei voksolások sok mindenben különböznek a parlamenti választásoktól. Szerintem csak részben, mert az országos megmérettetésen is főleg azok a jelöltek sikeresek, akik szakmai és morális szempontból hitelesek, és állandó kapcsolatot tartanak fenn azokkal a polgárokkal, akik megbízták őket a képviseletükkel. Vagyis a szint más, de a feladatok lényegében ugyanazok. Ezért is helyénvaló a Nyitra megyében aránylag sok szavazatot szerzett Csenger Tibor véleménye, aki szerint a magyar párt múlt hét végi eredményei jó alapot jelenthetnek az országos közösségi építkezéshez is, amit a sokasodó helyi és regionális gondok orvoslásával együtt mielőbb meg kell kezdeni. Mert a Szövetségnek csak akkor lesz újra kellő politikai súlya, ha mielőbb visszakerül a pozsonyi parlamentbe. Ez a cél most egy lépéssel közelebb került.